KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krokodil Dundee

Ardai Zoltán

Minden kor előkelőit izgatták az elmaradottabb kultúrákból érkező jövevények, de az előkelő nők ilyen vonzalmai csak a felvilágosodás idején, a civilizáció-kritika jegyében kaptak előnyös erkölcsi megvilágítást. Voltaire regénye az „értelmes vademberről” örökösen megújuló divatot teremtett: ahogyan a 18. század nyitott szellemű francia kisasszonyainak, éppúgy a mai nemzetközi jet-set szépeinek is az áll a legjobban, ha egzotikus figurákkal mutatkoznak a maguk szokott környezetében. Persze ami a gazdagok világában legfeljebb szalonbotrány, az regényekbe és filmekbe foglalva milliók mulatságának és meghatódásának tárgya, akármelyik évtizedet írjuk. A jelen moziközönsége ugyan kevéssé fogékony már a Tarzan-sorozat filmjeire, de csupán azért, mert zavarja ezek nyílt és egyszerű érzelgőssége. Az új világsiker, a Krokodil Dundee is szentimentális film, csakhogy rejtetten az, hiszen komédia. Itt a messziről jött, acélos arcú főhős értetlenül ténfereg egy bidé körül, sőt mélyebb humorú pillanatok is akadnak, egy-egy olyan jelenetben, amelyben Dundee nem „a nagyváros jelenségeit”, hanem éppen a mai New York-i élet szokásait értelmezi át a maga észjárása szerint.

A napszítta krokodilvadászért New York egyik sajtómoguljának bámulatos alakú leánya helikopterezik el – állítólag az őserdőbe. (Jól láthatjuk most, mennyire ritkásak a mai őserdők. Ha „a Föld tüdeje” így zsugorodik tovább, pokoli helyzet állhat elő: a helikopterrel kutató lányok sem bukkanhatnak már férfias férfiakra, miközben öltönyös udvarlóik ellenszenvesebbekké válnak, mint valaha.) Dundee és a dáma kapcsolata a metropoliszban is imbecillis reklámmeseként folytatódik – csak néhány motívumában van köze a való élethez –, mégis magával sodorja a nézőt. Ennek titka az, hogy a műfaji megformálás ezúttal tökéletesen megfelel a mese idétlen jellegének. A Krokodil Dundee burkolt (ének nélküli) operett-musical, amelynek végső, boldog tömegjelenete már igazi finálé: a szereplők énekszerű kiáltozásai közben hallható zene valójában nem zenekíséret, hanem szinte maga a cselekmény beteljesítője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5217