KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A-Q hiteles története

Vida János

 

Némely filmalkotások talán emlékezetesebb sikert arathatnának, ha lehetnének afféle „jegyzetelt, kommentált” kiadásaik, akár csak azoknak az irodalmi remekeknek, amelyeknek megértéséhez feltétlenül szükség van bizonyos háttérismeretekre. Cen Fan filmjében olyan történet kel életre, amelyet Kínában minden tanult ember olvasott. A nagymúltú kínai irodalom huszadik századi klasszikusának, Lu Hszünnek 1921-ben írt A-Q hiteles története című kisregénye olyannyira hivatkozási alappá vált, hogy még fogalom is született belőle: az „A-Q-izmus” – ez a szó még a szótárakba is bekerült – egyet jelent a megaláztatások tehetetlen elviselésével, közben az erkölcsi fölény, a szellemi felsőbbrendűség állandó bizonygatásával. A főhős, a csaknem névtelen A-Q, ennek a magatartásnak – egyúttal a felemelkedéshez erőt gyűjteni hosszú időn át képtelen kínai népnek is – a jelképe. A kisregény cselekményét nagyszerűen jeleníti meg a film. A rendező láthatóan figyelembe vette azt a temérdek grafikát, illusztrációt is, amelyek az évtizedek során hozzájárultak a kínai olvasó fantáziájában a könyv szereplőiről, helyszíneiről alkotott kép kikristályosodásához. A kerettörténetben maga az író is megjelenik (Li Ting-pao alakítja), csakhogy míg a kínai néző gyerekkora óta számtalanszor látta Lu Hszün arcképét, a magyar befogadó szíve nem dobban erősebben a megelevenedő bálvány láttán. Pedig Lu Hszünt méltán bálványozzák hívei (írásai is igen sok nyelven jelentek meg világszerte, így magyarul is), a film azonban kevéssé győz meg erről. Cen Fan érdeme elsősorban a század eleji kínai falusi élet aprólékos, színes, igen hatásos ábrázolása. A főhős alakjából hiányzik valami: a maszk és az öltözet a fent említett szempontok ismeretében tökéletesnek mondható, ám Jen Sun-kaj játéka nem ébreszt akkora rokonszenvet A-Q iránt, amekkora a könyv szokásos értelmezése szerint megilletné. Úgy érzem, a film főként azért nem tudott megfelelni a jogos várakozásoknak, mert a kiváló, életszerű illusztrációból hiányzik az a többlet, az a felszín alatti mélység, amely a mű hősét egykor a század eleji kínai nemzetsors jelképévé avatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5921