KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fal

Bársony Éva

 

Emil Canevet első nagyjátékfilmje olyan rendezőnek mutatja, akinek egyelőre erősebb a társadalmi érzékenysége, mint a filmes kifejezőkészsége.

Az utóbbi években a bolgár dokumentumfilm lépéselőnybe került, figyelemre méltó lendülettel kér szerepet magának a társadalmi önismeret, a valóságfeltáró vizsgálódás folyamatából. Ez a felerősödött közéleti érdeklődés érezteti hatását a korábban dokumentumfilmmel foglalkozó fiatal rendező játékfilmjében is. A nagy szándék azonban közepes megoldásban kelt életre. Illetve: életre csak néhány jelenetben kelt, jobbára túlságosan magán viseli egy eleve meghatározott elképzelés erőszakosságát. Jelenetezése emiatt sok esetben papírízű, az ellensematizmus jegyében.

Canev fiatal mérnökhőse színjeles egyetemi diplomával pottyan „az élet sűrűjébe”, és ott nem tud mihez kezdeni. Az elmélet fellegvárában kitűnően vizsgázott, egy építkezés gyakorlatának magasiskolájában emberileg megbukik, éppen az elmélet következetes végrehajtása miatt.

A film nem ott érdekes, ahol a legkritikusabbnak szánt jelenetei peregnek, ahol a munkások követeléseinek és a szűk látókörű és merev irányítás törvényes módon feloldhatatlan ellentmondásairól beszél a rendező. Igazán a film elégikus befejezése a hatásos. A fiatal hős gondolatban meghosszabbítható karrierje fakaszt fel egy sor keserű kérdést. Pályája ugyanis töretlen marad, sőt, felfelé ível! Csak a saját morális világképe és a világ morális követelményrendszere tört benne összeilleszthetetlenül ketté.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5936