|
|
|
Láttuk mégSzemben a világgalDeli Bálint Attila
Talán valamiféle különös időszámítás az oka annak, hogy Jean-Luc Godard Charlotte és az ő Jules-je című filmjét, vagy Claude Chabrol filmjeit, az Unokafivéreket, melyet a televízió is sugárzott és A szép Serge-et immár a klasszikusok között találjuk? Hiszen ezek az alkotások alig valamivel több, mint húszesztendősek. Meghazudtolják korukat, ma is élvezhető mestermunkái annak a francia új hullámnak, mely – többek közt – Gérard Blain nevét is „bevitte” a köztudatba, sőt, aki A szép Serge címszerepével a világhír magaslataira érkezett.
Most, amikor Blain a kamera mögött foglal helyet, hogy mint a Szemben a világgal rendezője alakítson, láthatóan őriz valami nosztalgiát a „lázadó filmiskola” iránt. Feltehetően ezt leplezi, amikor filmjében a „matematizált” terrorista tragédiáját fogalmazza meg. A film főhőse, Pierre, ugyanis, mintha valamely dramaturgiai számítógép programja szerint veszítené el élete alapvető értékeit. A tragikus hős kész jellemként mutatkozik be már az első képsorban. Pierre a megszemélyesült totális tagadás. Persze, azért jó fiú is – a szomszéd nénik szerint. És ugyanígy látja a dolgot, habár némiképp más szemszögből, Pierre hidegen romlott homoszexuális rajongója, aki természetesen krőzus, amolyan párizsi módra.
Hősünk lépésről lépésre szorul a megváltó és bukást hozó tett felé. Tragikus társtalansága a francia társadalom körképével igazolt választás eredménye: az FKP eszerint kispolgár-nevelde, a diákmozgalmak ágálása kései gyerekeskedés, minden – úgymond – reális kompromisszum – önáltatás. Pierre tehát, amikor megöli „rajongóját”, a homoszexuális hajlamú nagyvállalkozót, nem „klasszikus” gyilkos, hanem végrehajt egy történelmileg már meghozott, de számára kivárhatatlan ítéletet.
Hogy mégsem szeretem Blain Pierre-jét, az talán azért van, mert nem ő választja a hajthatatlanságot, hanem a hajthatatlanság választja őt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1679 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
