KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Spiderwick krónikák

Kovács Gellért

The Spiderwick Chronicles – amerikai, 2007. Rendezte: Mark Waters. Írta: David Berenbaum, Ted Elliott és Terry Rossio. Kép: Caleb Deschanel. Zene: James Horner. Szereplők: David Strathairn (Arthur Spiderwick), Sarah Bolger (Mallory Grace), Freddie Highmore (Jared Grace/Simon Grace), Mary-Louise Parker (Helen Grace). Gyártó: Kennedy/Marshall/Nickelodeon. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 96 perc.

 

Az utóbbi években megszaporodott, fantasy-motívumokkal díszített hollywoodi mesefilmek többségének egyik legnagyobb hibája, hogy minden kockájukon érződik egyfajta izzadságos, kínos igyekezet. Annak dacára, hogy az alapanyagként szolgáló könyvek esetenként jóval korábban jelentek meg nyomtatásban, mint J. K. Rowling regénysorozata, a készítők úgy loholnak Harry Potter nyomában, mintha a szemüveges varázslótanonc színre lépése előtt nem léteztek volna mítoszokba kapaszkodó ifjúsági kalandfilmek.

A két legutóbbi próbálkozás, az arcpirítóan ostoba Ébredő sötétség és a jó szándékú, ám feleslegesen bonyolult szövésű Az arany iránytű után most végre olyan adaptáció kerül a filmszínházakba, amely nem szándékozik beállni az egyre elkeseredettebb versenyzők sorába. A Spiderwick krónikák története varázslatos, bár nem túl eredeti: három testvér és édesanyjuk egy ódon, erdőszéli házba költöznek, ahol a gyerekek egy fantasztikus feljegyzésekkel teli könyvre bukkannak. A mágikus lapok titkát pecsét és egy mézfüggő manó őrzi. De nem eléggé!

Az önfeledt mókázás izgalmairól a gondosan felépített menekülős-ijesztgetős jelenetek gondoskodnak, valamint humorban és finoman adagolt erkölcsi tanulságokban sincs hiány. Ami pedig a mesebeli figura-garnitúrát illeti: a digitálisan animált koboldok, tündérek és szörnyetegek olyan szerethetőre sikeredtek, hogy „alakításukat” látva talán még Jim Henson, a bábművészet megboldogult amerikai mestere, a Muppet Show és a Fantasztikus labirintus szülőatyja is elismerően csettintene.

Azért persze ne legyenek kétségeink, jelen darab alkotói is bizonyára számoltak a lehetséges folytatásokkal (lesz miből forgatókönyvet írni, hiszen Tony DiTerlizzi és Hony Black tíz, gyönyörűen illusztrált kötetet jelentetett meg eddig), azonban a Mark Waters rendező által irányított csapat tanult az elődök tévedéseiből, és nem felejtette el: egy igényes mozifilm-széria nélkülözhetetlen alapkövetelménye a jól sikerült első rész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9361