KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sétáló agyhalottak

Kránicz Bence

The Walking Deceased – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Dow. Írta: Tim Ogletree. Kép: Shaun Hart. Szereplők: Tim Ogletree (Green Bay), Joey Oglesby (Chicago), Dave Sheridan (Lincoln), Sophia Taylor Ali (Brooklyn). Gyártó: Aristar Entertainment / Violet Sky. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

Néhány évvel ezelőtt mutatták be a Vámpíros film című horrorkomédiát, amely az akkor divatos vámpírfilmeket, elsősorban az Alkonyat-sorozatot parodizálta. Az idei Sétáló agyhalottak zombi-vígjátéka talán még jobb esélyekkel indulhat a „minden idők legrosszabb horrorparódiája” titulusért: író-főszereplője, Tim Ogletree igénytelenségben képes felvenni a versenyt még a Katasztrófafilmet, Bazi nagy filmet és más fércműveket jegyző Seltzer-Friedberg párossal is.

Persze a zombi alakjának elmúlt évekbeli népszerűsége törvényszerűen hozza magával a zsánerparódiákat, amelyek közül a Haláli hullák hajnala nemcsak vígjátékként, hanem zombifilmként is emlékezetes maradt, Ogletree opusza azonban mind a nevettetés, mind a borzongatás terén kudarcot vall. A történet elsősorban a Walking Dead alaphelyzetét társítja az Eleven testek képletével, a seriff vezette túlélőcsapatba integrálva az egymásra gerjedő zombisrácot és emberlányt. A gyengeelméjű seriff ámokfutásán időnként el lehet mosolyodni, de nem érdemes – a szitkomokat idéző, sivár kistotálok uralta képi világ és a tréfásnak szánt beszélgetésekre redukálódó cselekmény csakhamar lelohasztja a pillanatnyi lelkesedést.

Noha a találó magyar címet kapott Sétáló agyhalottak semminemű szórakozással nem kecsegteti a nézőt, tanulságos figyelni, hogy a készítők a zombijárvány okozta személyes veszteségekből és az apokalipszis utáni újrakezdés romantikus oldalából igyekeznek viccet csiholni. Vagyis elsősorban nem a zombihorrort, hanem a műfaj gyökerét jelentő zombimelodrámát (Fehér zombi, I Walked with a Zombie) parodizálják – ha más nem is, a monstrum zsánervonzalmainak megmutatkozása a cinefilek számára érdekes lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12431