KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó emberig

Roboz Gábor

Blood Father – amerikai, 2016. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Peter Craig és Andrea Berloff. Kép: Robert Gantz. Zene: Sven Faulconer. Szereplők: Mel Gibson (John Link), Erin Moriarty (Lydia), William H. Macy (Kirby), Diego Luna (Jonah). Gyártó: Wild Bunch. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 88 perc.

 

Manapság már nem megy eseményszámba, ha újabb őszülő amerikai mozisztár hősködik egy akciófilmben, különösen, ha az illető ezzel a műfajjal futott be. Mel Gibsonnak a Börtönregény után megint időszerű volt egy keményfiú-főszerep, és Jean-François Richet ideális jelölt volt a rendezői posztra, a francia iparos húszéves karrierje során készített kétrészes gengszterfilm-eposzt (Halálos közellenség) és idétlen nyári vígjátékot (Egy őrült pillanat) egyaránt. A helyszín ezúttal is a poros új-mexikói határvidék, de a mostani történet főhőse egy visszavonult ex-bűnöző: a minden szempontból kudarcot vallott férfival felveszi a kapcsolatot évek óta nem látott kamaszlánya, aki magára haragított egy csapat drogkereskedőt, így együtt lesznek kénytelenek menekülni.

A forgatókönyvet az adaptálásban rutinos Peter Craig írta (Andrea Berloff-fal) saját regénye alapján, és érezhetően az a belátás munkált a háttérben, hogy a gyakori helyszínváltásokra épülő hajszasztorit a főhősök viszonyának árnyalásával lehet valamelyest feldobni. Ez sikerült is: az alkotók a nyafogós csitri kliséjének újrahasznosítása helyett strapabíró és időnként pimasz lányt raktak az apa mellé, (fekete) humorral átszínezett kapcsolatuk a film motorja. A rendező egyébként nem diktál eszelős tempót, és a túlzásoktól ugyanúgy megkíméli a közönséget, ahogy az emlékezetes akciójelenetektől, így bármennyire is jó Gibson és szórakoztató ez a bő nyolcvan perc, Az utolsó emberig címről a magyar nézőknek valószínűleg továbbra is inkább a Walter Hill-mozi fog beugrani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13006