KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó emberig

Lajos Géza

 

Akárcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a sorsuk. A remekműveké rendszerint az, hogy újra és újra megfilmesítik őket. Nem történt ez másként a japán mester, Kuroszava 1961-es gyöngyszemével, A testőrrel sem. Sergio Leone rögtön fölfedezte magának, és le is koppintotta – így született meg az első igazi spagettiwestern, az Egy marék dollárért. Azt persze tudjuk, hogy a western és szamurájfilm műfajilag egy és ugyanaz (Kuroszava amúgy is bőségesen merített a western hagyományaiból), és ha már a téma kétszer is ilyen jól sült el, nem kétséges, hogy kicsit előrébb repülve az időben gengszterfilmként is meg fogja állni a helyét.

Mi is kell ehhez? Egy producer, akinek ilyen remek ötletei vannak. Walter Hill már az Alien-trilógiával bizonyította, hogy van érzéke az idegen környezetbe kerülő magányos hős tematikájához. Kell még egy rendező, akinek van affinitása a gengszter-filmekhez. Walter Hill (48 óra, Gengszterek sofőrje) jó lesz? Azután szükségeltetik egy forgatókönyvíró, akinek a kisujjában van minden, amit a Vadnyugatról tudni kell. Nosza, keressük meg Walter Hillt, aki épp most rajzolt a vászonra képeskönyvet Geronimo és Vad Bill legendájából. És végül, de nem utolsósorban: ott a magányos hős, aki Mifune Tosiro és Clint Eastwood nyomdokaiba lép. Ki is lehetne más, mint Bruce Willis, talán paraszthajszállal fürtösebben, mint a Ponyvaregényben és a 12 majomban, de ugyanolyan gránitkemény arckifejezéssel és acélos eltökéltséggel.

Bruce Willis (ezúttal a sokat sejtető John Smith névre hallgat) éppen a romlott Chicago városából tart az egzotikus Mexikó felé. Minthogy a film cselekménye a hosszú útnak csupán a sivatag közepén elterülő kies Jericho városkájába tett rövidke kitérőjére szorítkozik, és hősünk szorgalmas kezemunkájának eredményeként jószerivel ott sem marad élő ember, valószínűsíthető, hogy a Vadnyugat népsűrűsége jótékonyan csökkent eme szaporulatcsökkentő utazás hatására.

Mi van még a filmben? Mivel a harmincas években vagyunk, van alkoholtilalom, olasz és ír maffia, gyámoltalan seriff. És van párbaj, lövöldözés, végső leszámolás. Viszont nincs cowboy és indián, sem marhacsorda vagy szekérkaraván. Rozzant tragacsok helyettesítik a lovakat (finom utalás a film elején: az út közepén egy döglött ló utal vissza a letűnt hőskorra), csupán a jó öreg pisztoly a régi, holmi ismétlőpuska vagy golyószóró nem is kelhet versenyre vele. És ez már előre is vetíti a jövőt: előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkészül a sci-fi-változat is, ahol lézerkard küzd majd lézerpisztoly ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1648