KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: „Vannak még mesék e világon” Kiállítás Eggerth Mártáról a Collegium Hungaricumban

• Schubert Gusztáv: Lobogónk, Széchenyi Bereményi Géza: A Hídember
• Mihancsik Zsófia: A leggyengébb láncszemek Beszélgetés A Hídemberről Erdődy Gábor és Gerő András történésszel
• Szilágyi Ákos: Hajrá, oroszok! Történelmi kultuszfilmek
• Kovács István: Lengyelország filmkosztümben Nemzeti klasszikusok
• Fehérvári Tamás: Képtudat és önismeret Beszélgetés a Bibó breviáriumról
VÁROSVÍZIÓK
• Hirsch Tibor: Vészkijáratok Jancsó Budapestje
• Andor Tamás: Vedlik a város Budapest operatőrszemmel

• Gelencsér Gábor: A test filmje Művészet és pornográfia
• Varró Attila: Russ-modor Amerikai szexklasszikusok
• Turcsányi Sándor: Félreérthetetlen testhelyzetek Tévéerotika
• Zachar Balázs: Mese felnőtteknek Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal
• Molnár Gál Péter: Főúr, kérek egy táncost! Billy Wilder
• N. N.: Billy Wilder filmjei
• Turcsányi Sándor: Menzelmezben Jan Hřebejk
• Nemes Gyula: Történelem a konyhából Beszélgetés Jan Hřebejkkel
• Kemény György: Film, színház, Madách Szikora János: Az ember tragédiája
• Csont András: Egy kalandor tényfékező Cartier-Bresson fotói
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A tetszhalott kínai horgász esete Sára Júlia: Egérút
DVD
• Pápai Zsolt: Sírfelirat John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
FILMZENE
• Csont András: A zongoristák pokla Michael Haneke: A zongoratanárnő
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Monte Cristo grófja
• Ádám Péter: 8 nő
• Pápai Zsolt: Traffic
• Ádám Péter: Vidocq
• Nevelős Zoltán: A hálószobában
• Bikácsy Gergely: Ez a szerelem
• Ágfalvi Attila: Barnie apró bosszúságai
• Hungler Tímea: Kate és Leopold
• Herpai Gergely: Skorpiókirály
• Kis Anna: Az esküvő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fül

Fáber András

 

Sosem fogjuk megtudni, mit érezhették szerencsésebb sorsú országok polgárai, amikor először rácsodálkoztak a kelet-európai (magukat kommunistának, szocialistának, népinek nevező) diktatúrákban élő emberek sorsára. Ez jobbára műalkotások közvetítésével vált lehetővé, s tudvalevőleg sem az irodalom, sem a film nem közvetít íze-ket-szagokat. Pedig micsoda állott kelkáposztafőzelék-illata tudott lenni egy-egy hátsó traktusnak, hogy csúszott a Terv-cigaretta füstje mellé a fél deci rum! S mindezekhez vegyük hozzá a rettegés, a megaláztatás jellegzetes, eltéveszthetetlen kipárolgását, és akkor megkapjuk azt a minden, húsz évesnél idősebb kelet-európai állampolgár számára ismerős atmoszférát, melyet hitelesen, noha a kor uralkodó ízlés-áramlatainak megfelelő didakszissal tár elénk Karel Kachyna sokáig betiltott filmje a hatvanas évek végéről. A film a látlelet, a szatíra és a mítosz elemeit keveri össze változó arányban, s csak sajnálhatjuk, hogy több mint húsz évet kellett várnia igazi bemutatójára, eszközei ugyanis időközben kissé elavultak, megfakultak. A legnagyobb kár az első negyvenöt percet érte, melyet (egy lakásbeli rövidzárlat ürügyén) imbolygó, kísérteties árnyvilágban tölt el a két főszereplő: a férfi, aki nem tudja, hogy reggelre elviszik-e vagy előléptetik, s a felesége, aki feszültségeit és elhanyagoltságát rossz szeszekkel csillapítja. A néző szeme elszokott a fekete-fehér látványtól, mint ahogyan kissé idegenül szemléljük a filmet átszövő „elvtársias” mulatozás lidérces vízióját is. A tegnapi mumusokat kissé tegnapias felfogásban ábrázoló film jobb sorsot érdemelt volna. Igencsak hamar hajlamosak vagyunk elfelejteni a nemrég még rettegett, mindenható füleket, kezeket, gólem-léptű (és -beszédű), váratlanul ledőlt bálványokat. Bizonyos szempontból kár. Kár a témáért is (a lehallgatók és lehallgatónak lidérces egymásrautaltsága), mely beckett-i tollért kiált. Kár értünk is, a félig élt életünkért és a félig érvényes művészetünkért. Hess, madár!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4769