KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
• Turcsányi Sándor: Vlastimil Brodský (1920–2002)
MAGYAR FILM
• Vaskó Péter: Keleten a helyzet Magyar közönségfilm
• Stőhr Lóránt: Álomgyár álmodói Beszélgetés Hirsch Tiborral, Schubert Gusztávval és Varga Balázzsal
• Zachar Balázs: Reklámtigrisek A spottól a játékfilmig
MÉDIA
• Székely Gabriella: A köz, a jó, meg a televízió Beszélgetés Gombár Csabával, Horvát Jánossal és Tímár Jánossal
• R. Hahn Veronika: Fentebb stíl BBC és közszolgálat
• Róka Zsuzsa: A Köztársaság televíziója Francia képszabadság

• Bikácsy Gergely: Húsosfenékkel a sajttortán Ferreri nitrátnői
• Csantavéri Júlia: Hatvannyolcasok Új olasz filmek
• Pintér Judit: A filmtörvény kapujában Azúr mozik
KULTUSZMOZI
• Hungler Tímea: Képáldozat Michael Powell: Peeping Tom

• Ádám Péter: A mélység virtuóza William Wyler
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nők a kult mögött Claudia és Mónika

• Halász Tamás: Mozdulatok a szabadban Brit táncfilmek
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Le a Földről Mediawave
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Merülő forraló Ulrich Seidl: Kánikula
• Zoltán Gábor: Befejezetlen útitörténetek Michael Haneke: Ismeretlen kód
• Herpai Gergely: Választási hadjárat George Lucas: Star Wars II. – A klónok támadása
• Muhi Klára: Már nem pancsol Fonyó Gergely: Na végre, itt a nyár!
DVD
• Pápai Zsolt: Múltunk diszkrét bája Fred F. Sears: A repülő csészealjak támadása
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Iris – Egy csodálatos női elme
• Takács Ferenc: Rabold a nőt!
• Tosoki Gyula: Penge 2
• Kovács Marcell: Pókember
• Ádám Péter: Isten nagy, én kicsi vagyok
• Köves Gábor: Tiszta ügy
• Mátyás Péter: Szitakötő
• Baross Gábor: A pokoli torony balekjai
• Varró Attila: A fehér léggömb
• Pápai Zsolt: Gépállat SC

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyszer

Forgács Nóra Kinga

Once – ír, 2007. Rendezte és írta: John Carney. Kép: Tim Fleming. Zene: Glen Hansard és Markéta Irglová. Szereplők: Glen Hansard (Fiú), Markéta Irglová (Lány), Hugh Walsh (Timmy), Gerard Hendrick (Gerry), Alaistair Foley. Gyártó: Bórd Scannán na hÉireann / RTE / Summit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 85 perc.

 

John Carney ír független filmes egész estés darabját gyakran modern musicalnek aposztrofálják, valójában inkább olyan filmdráma, amiben kulcsszerepe van a zenének. A film két zenei tehetség, egy cseh bevándorló lány és egy ír fiú véletlen találkozását és rövid, de annál produktívabb kapcsolatát mutatja be, a helyszín a mai Dublin.

Az indítás frappáns és célratörő, egy abszurd akciójelenetet furcsa helyzetek és gyakorlatok követnek, melyek során az élet összehozza az utcazenészt és a virágárus lányt. A párbeszédek üdítően nyersek, jól szervezett kézi kamerás felvételeken nyer sajátos arcot Dublin, és kicsiben győzelmet arat az a nyitottság és humánum, ami majd nagyban is le fogja aratni a babért – a fanatikusabb és érzékenyebb filmrajongók egyszerre kezdhetnek boldogan fészkelődni a sötétben.

A filmidő előrehaladtával a mókázás zökkenőmentesen adja át a helyet a drámának: két zenész, két magányos ember között megindul a termékeny interakció, a közös alkotás a kapcsolatteremtés és az önkifejezés eszközévé válik. Kétségtelenül nem John Carney fejéből pattant ki elsőként az ötlet, hogy a személyiség épülése és két ember kapcsolatának a kibontakozása párhuzamba állítható az alkotás folyamatával. A film azonban a főcsapást el-elhagyva inkább a figurákat és a (társadalmi) viszonyokat jellemző részletekre összpontosít, az éneklős-zenés jelenetekben pedig a valódi zenész (fő)szereplők együttműködésének köszönhetően átélhetővé válik az alkotás feszültsége és öröme, megannyi minikatarzist szerezve a nézőnek. Mindvégig tervszerűség és spontenaitás, panelek és eredetiség egyensúlya érvényesül, bónuszként pedig John Carney földközelbe hozza a happy endet. Ha valakinek mindezeken túl éppen a „singer-songwriter” típusú érzelmes dalok nem tetszenek, az már tényleg csak személyes ízlés kérdése.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9389