KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alfa és Omega

Sepsi László

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

 

Alpha and Omega – amerikai, 2010. Rendezte: Anthony Bell és Ben Gluck. Írta: Chris Dent és Steve Moore. Zene: Chris Bacon. Gyártó: Crest Animation / Lion Gates Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc.

A Dennis Hopper utolsó filmjeként mozikba került Alfa és Omega gyászbeszédként annyit ér, mint a koporsó felett elhebegett rossz vicc, aminek sem az elhunythoz, sem pedig a helyzethez nincs sok köze, csak a végére biggyesztett komor mondat lóg még utána értelmetlenül a levegőben. Előbbi nem az alkotók hibája, de az már sokkal inkább, hogy filmjük eredeti funkcióját sem tölti be, a gyatra animációnak köszönhetően nem látványos, a még gyatrább forgatókönyvnek hála pedig nem szórakoztató mozgóképi termék. A Jasper Nemzeti Parkban elő farkasok szigorú kasztrendszerébe helyezett románc az önmegvalósító állatlúzerek diadalának a Disney-elefántoktól a Dreamworks-pandákon át a Sony-pingvinekig húzódó történetsémáját hasznosítja újra, ám a Crest Animations első produkciója csupán ócska omega a kortárs animáció alfái között, nagyjából annyi túlélési eséllyel bír, akár egy mackótestvérek közé szakadt magyar rókakölyök. Az Alfa és Omega nem csupán technikai szempontból marad bőven a tisztes középszer alatt: színtiszta amatőrizmust sejtető stílustörései, Johnny Depp Alice Csodaországban-beli magánszámát is alulmúló zenés betétei, illetve a legmeghökkentőbb pillanatokban előbukkanó, testnedv-orientált altesti poénjai a friss vér ígérete helyett a falkahajtó korcs szerepére predesztinálják. A készítők – akik mögött külön-külön már olyan méltán elfeledett alkotások állnak, mint a Mackótestvér 2. és a Fedőneve: Pipő 2. – nem is kecsegtetnek a már megszilárdult hierarchia szétbontásával, szexuálisan túlfűtött főhősük végül ugyan megkapja a felsőbbrendű nőstényt, de a kasztrendszer felbontása, ahogy a filmbéli élőhely újrafelosztása is, végül elmarad, meghagyva a komolyabb piaci acsargásokat a Warner által támogatott Animal Logic nácivadász gyöngybaglyainak – így kárhoztatva lapításra és bogyóevésre a farkasok nemes nemzetségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10355