KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ünnepek után

Kolozsi László

Marti, dupa craciun­ – román, 2010. Rendezte: Radu Muntean. Írta: Radu Muntean, Alexandru Baciu, Răzvan Rădulescu. Kép: Tudor Lucaciu. Zene:. Szereplők: Dragoş Bucur (Cristi), Maria Popistaşu (Raluca), Victor Rebengiuc (Nucu), Mimi Brănescu (Paul). Gyártó: HBO Romania / Multimedia Est. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc

 

Helen Fischer írja le a legpontosabban a párkapcsolatok dinamikáját Miért szeretünk című könyvében: amint a közös gyermek kezd leválni, a társak egymás iránt érzett vágya egyre erőtlenebb lesz, egyre kevesebbszer kívánják egymást, kapcsolatuknak egy újabb szerelem vet vagy vethet véget. Természetesen Fischer sem tagadja, hogy van szerelem, de úgy írja le annak keletkezését, biológiai okait, hogy a szerelmet, mint mítoszt, lerombolja. Józan, mégsem keserű.

Az Ünnepek után című film is az: józan, de nem keserű. Azt taglalja, hogyan bomlik fel egy egyébként még nem is menthetetlen házasság. A film egyetlen perce sem patetikus, vagy szánakozó. Éppen azért olyan hátborzongató, mert nem szól semmi különösről, mert a jelenetek, melyeket látunk, ismerőseink, vagy a mi életünk jelenetei is lehetnének. Mintha az élet egyes fázisai változtatás nélkül kerültek volna át a filmbe. Radu Muntean filmjének öt kulcsjelenete van. Az első: egy középkorú férfi egy húszas évei végén járó lánnyal a szeretkezésük után meztelenül incselkedik. Kiderül, hogy a férfi házas, szeretője a kislánya fogorvosa. A második: a kislányhoz és az apjához váratlanul betársul az anya, amikor a fogorvoshoz mennek. (Itt derül ki, hogy a román színészek milyen tökéletes lélektani ábrázolásra képesek: az orvosnőn látszik, hogy a helyzet feszélyezi, szorong, pedig nem szakad el nála a cérna. Az anya ellenben mintha nem tudna semmiről, és nem is sejt semmit. Mindketten a tekintetükkel fejezik csak ki érzelmeiket.) A harmadik: a férfi meglátogatja karácsony előtt szeretőjét, összeakad egy rokonnal, akinek már fejtartása (nem csak hideg szavai) is azt mutatja, nehezményezi a kapcsolatot. A negyedik: a férj vallomása. Egy reggel kávéfőzés közben mond el mindent. Feszélyező jelenet, melyben az elhagyott a gyász minden stációját produkálja, az elutasítástól a dühig. (Kevés film tudja így megragadni miért és hogyan szakad el az öröknek hitt kötelék.) Az ötödik: karácsony van. A család, a szeretet ünnepe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10363