KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

David Cronenberg: Konzum

Nagy falat

Roboz Gábor

Cronenberg újra a régi.

Miután fia az Antivirallal hamisítatlan Cronenberg-mozit forgatott, és miközben saját szerzői jelenléte valamelyest halványulni látszik, David Cronenberg 71 évesen regényíróként is bemutatkozott. A vérbáró címkét már rég maga mögött hagyott rendező az utóbbi években bebizonyította, hogy számos műfajban képes maradandót alkotni, és nem riad vissza a kísérletezéstől (lásd például a Cosmopolist). Így talán nem is a könyv érkezése meglepő, inkább csak az, hogy a szerző visszacsatol benne pályája korai szakaszához, és újra előveszi jellegzetes mániáit, a bio-extremitásoktól kezdve az őrült tudósokon és konspirációkon át a technológia fetisizálásáig.

A Konzumon érződik az évtizedeken át halmozott tudásanyag, a szépirodalmi közegnek szánt kötet sűrű olvasmány, amely a hagyományos dramaturgiai szabályokat időnként gond nélkül felrúgja. A borító mutáns regénytestet rejt: a történet krimiként indul, sokáig főleg rejtélyek mozgatják, jóval később felmerül egy kémregény ígérete, akadnak nem vágykeltő funkciójú szexjelenetek, egy beékelt elbeszélés szerelmi sztorit bujtat (a könyv talán leggyönyörűbb része), miközben időnként rövidebb filozófiai eszmefuttatásokat is olvashatunk.

Adott egy Sartre-ot és de Beauvoir-t idéző filozófus-házaspár, amelynek női tagját holtan találják párizsi lakásában, a férfi ellen pedig körözést adnak ki, a jelek szerint ugyanis megcsonkította néhai nejét, és megette bal mellét. Rendőrök helyett azonban két fiatal fotóriporter útját követjük párhuzamosan: Nathan egy budapesti zugklinikán interjút készít egy illegális szervkereskedelemben utazó orvossal, majd egy mellrákos pácienstől elkap egy nemi betegséget; Naomi pedig követni kezdi a kannibalizmussal vádolt filozófus nyomait, és egészen Japánig utazik miatta.

Az irodalomból doktorált Cronenberg a rá jellemző sebészi precizitással komponál jeleneteket, és nem csak műveltségét és intellektuális – néhol szédületesen fekete – humorát csillogtatja, hanem igazolja, hogy a szövegalkotásban is vérprofi. A könyvben hemzsegnek az idézhető mondatok, a szerző tüzetességének egyik legszebb példája, hogy a riporterpáros tagjai – akik személyesen alig találkoznak, és többször is hűtlenek – egymást „Than”-nak és „Omi”-nak becézik – vagyis pont az átfedő „Na” szótagot hagyják ki.

A két fiatal (többnyire) telefonos interakcióit multi-taskingos szünetek tagolják, de Cronenberg ennél jóval mélyebbre ágyazza a technológiát a valóságba. A regény világa eleve egy filmfelvételen keresztül nyílik meg (és zárul), a főhősök pedig alapvetően különböző lencséken keresztül élik meg a valóságot, mottójuk lényegében a „mindent egy makróért”.

A technológia gyarmatosítja magát a nyelvet is: beépül hasonlatokba, metaforákba, megszemélyesítésekbe, Cronenberg minden eszközt és programot a pontos nevén emleget, és a tökéletes valóságpótlékként működő technológia a cselekmény késői fordulataiban is meghatározó szerephez jut. Ezek mellett a Konzumban, amelynek filozófuspárja részben konzumerizmus kritikájáról híres, felmerül a lehetőség, hogy a személyiség újradefiniálása vagy akár két ember „szerelmi” kapcsolata a fogyasztáson keresztül valósulhat meg, miként az is, hogy a fogyasztási cikkek esztétikuma meghaladja a hagyományos szépségeszményt, és hogy maga a jelentés is fogyasztási cikk.

A hagyományos szépségeszmény meghaladása persze Cronenbergnél a beteg test fetisizálásával is összefügg: a heg nála erogén felületként jelenik meg, a megfertőződött test egy újfajta szépség ígéretét mutatja fel. A rendező radikális felfogásában ráadásul a test megtévesztő élethűséggel reprodukálható, sőt ennek révén alkalmassá válik egy groteszk műalkotás létrehozására is.

A külön tanulmányt érdemlő Konzum Cronenberg korát meghazudtolóan fiatalos regény, amely saját jogán is letaglózó olvasmány, egyúttal szervesen épül be a rendezői életműbe.

 

Európa Könyvkiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12140