KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victoria

Ruprech Dániel

Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.

Victoria fiatal spanyol nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik. Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat, órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát leginkább csak a pultozással vagy egy call centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül, céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.

Amikor Victoria elindul kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban vitathatatlan, hogy a Victoria nagy mutatvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12426