KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar krimi

Aranyélet 2. évad

Itt élni totál szívás

Csiger Ádám

Az Aranyélet második évadában a bűnök immár nem csak környezetünk termékei, de a tönkrement múltunké is.

 

Az HBO saját gyártású sorozatának első évada a Breaking Bad (Totál szívás) inverzeként is jellemezhető. Nem egy decens kémiatanár válik benne Tony Montana-féle gengszterfőnökké, hanem fordítva, egy kisstílű, ám nagy vagyonra szert tett bűnöző (Miklósi Attila szerepében Thuróczy Szabolcs) próbál jó útra térni, és csak hiszi, hogy őt már nem érheti kiábrándulás. Az első nyolc rész a napjaink Magyarországában banálisnak számító csalásokat és korrupciót mutatta be a román új hullám magas színvonalán, egyben a kortárs hazai közérzetet is eltalálta, ezzel megszólítva a nézőket, kultgyanússá válva és nagy sikert aratva mind a közönség, mind a kritikusok köreiben. A második évad még ambiciózusabb: az alkotógárda generációjának talán legnagyobb közéleti fordulatát, a rendszerváltást eleveníti fel. Azt sugallja, hogy nem csak a környezetünk (de)formálhat minket, de a múltunk is, amivel szembe kell néznünk, és ezt az Aranyélet a gyakorlatban is megvalósítja, mivel feldolgoz egy kulcsfontosságú érát. Annak ellenére, hogy annak nem voltak igazán látványos, emblematikus eseményei hazánkban, nem csoda, hogy alulreprezentálták a magyar filmtörténetben. Már az első évadban is elhangzott, hogy a Miklósi család a rendszerváltás után csúszott adósságokba és ekkor kezdtek csalásokból élni, ezt azonban a második évad részletesen be is mutatja, a „show, don’t tell” („mutasd, ne mondd”) drámaírói kritériumnak is megfelelve.

Ezzel a merész törekvéssel az alkotók ráadásul dramaturgiai kockázatot is vállaltak, mivel a flashback ritkán ad hozzá a cselekmény feszültségéhez, ráadásul megfigyelhető, hogy ha egy sorozatban elszaporodnak a karakterek háttértörténetét megvilágító, múltba való visszatekintések, az a végső kifulladás jele, általában egyes szériák utolsó, hatodik-hetedik évadára jellemző (True Blood, Trónok harca). Az Aranyélet showrunnere, Krigler Gábor és az írók (Lengyel Balázs, Tasnádi István, Zomborácz Virág) még a szappanoperák, a melodrámák és a sequelek fordulataitól sem ódzkodnak: a Miklósi család múltjából előhúznak egy James Bond-filmeket idéző (halottnak hitt, csonka testű) antagonistát (Végh Zsolt), aki még az első évad rosszfiújánál, Hollós Endrénél (Anger Zsolt) is ádázabb ellenfél. A második évad viszont nem csak az amerikai tömegfilm, de a magyar szerzői mozi hagyományait is követi. A Breaking Bad tökéletes ellentéte, európai verziója nem is szólhat másról, mint társadalmunk romlottságáról, ahol az Aranyélet szerint legálisan, tisztességesen megélni akciófilmbe illő kihívás.

Az Aranyélet múltbeli történetszála parabolaként is működik, viszont a lokális témához univerzális dramaturgia társul, az alkotók a kortárs tévésorozat-szcéna csúcsát képviselő amerikai szériákról vettek példát, mivel a múltbeli jelenetek előrevetítik azt, ami a jelenben történni fog a karakterekkel. A sorozat írói és rendezői (Dyga Zsombor, Mátyássy Áron) nem utólag ágyaznak meg a fordulatoknak, hanem előre sejtetik azokat, ezzel is feszültséget teremtve. Amennyire kuriózum a magyar filmes színtéren a közelmúlt – produkciós szempontból meglehetősen költséges – ábrázolása, annyira hiánypótlóak az Aranyélet második évadának akciójelenetei is, amik ugyancsak amerikai mintára készültek, és ez korántsem válik kárukra. A második évadban fokozatosan nőnek a tétek, összefutnak a szálak, de az alkotók nem várnak a szezon fináléjáig a nagyjelenettel, hanem már az ötödik részben bevetnek egy olyan epikus akció-szekvenciát, ami a True Detective és a Trónok harca leginkább nagyszabású epizódjait idézi, még ha nem is színvonalában, inkább csak dramaturgiai szerepében.

A második évad történetszövése a végletekig következetes, mivel krimi-szálának bonyodalmai az első szezonban történtekben gyökereznek, azok logikus következményei, a kísérletezés a flashback szcénákkal pedig nem csak tartalmi, de stiláris tekintetben is a sorozat fejlődését jelzi. Az Aranyélet fő erénye, hogy bizonyítja, a krimi és a bűnthriller kiválóan alkalmas konstruktív társadalomkritika gyakorlására.

 

ARANYÉLET – magyar tévésorozat, 2016. Rendezte: Dyga Zsombor és Mátyássy Áron. Írta: Lengyel Balázs, Tasnádi Iván, Zomborácz Virág. Kép: Marosi Gábor. Zene: Pádár Krisztián. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Miklósi Attila), Ifj. Vidnyánszky Attila (a fiatal Miklósi), Anger Zsolt (Hollós), Kovács Tamás (a fiatal Hollós), Végh Zsolt (Gáll Ferenc), Fehér László (a fiatal Gáll). Ónodi Eszter (Janka), Döbrösi Laura (Mira), Olasz Renátó (Márk), Danis Lídia (Erika). Gyártó: HBO. 8x50 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13012