KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyám mozija

Kovács Gellért

Mia madre – olasz, 2015. Rendezte: Nanni Moretti. Írta: Valia Santella, Francesco Piccolo és Nanni Moretti. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Margherita Buy (Margherita), John Torturro (Barry), Giulia Lazzarini (Ada), Nanni Moretti (Giovanni). Gyártó: Sacher Film / Fandango / Le Pacte. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 106 perc.

Nem nehéz szeretni a mifelénk nem igazán népszerű, de odahaza és a nagy fesztiválokon évtizedek óta elismert színész-rendező, Nanni Moretti (A fiú szobája, Van pápánk!) újabb alkotását, sőt ez azzal együtt is igaz, hogy távolról sem az Anyám mozija a leghatásosabb műve. Mint nála rendkívül sokszor, most is személyes a hangvétel, hiszen alig leplezetten egyfajta terápiafilmről van szó: Moretti saját édesanyja betegségét, elvesztését igyekezett feldolgozni a forgatókönyvben. Főhőse egy rendező (Margherita Buy), aki új filmjén dolgozik, miközben a gyászra is kénytelen rákészülni, mindez pedig olyan szomorú felismeréshez vezeti, amelynek következtében magánéletének elhanyagoltságával és munkájának üres rutinjával is szembesül.

Moretti inkább eszköztelen, mégis igen intenzív, olaszosan tépelődős érzelgőssége elégségesen magával ragadhatja a nézőt, ám sokat elárul a filmről, hogy épp a főszereplő az, aki a legkevésbé érdekes benne. Margherita Buy tekintete mély titkok helyett inkább csak felszínes mélabút hordoz – nála izgalmasabb a testvérét játszó Moretti, aki egyetlen mondatával, sokat jelentő félmosolyával közelebb hozza az egyébként igen hétköznapi történetet. Nem beszélve a kicsit link és hazudós, ám épp ezért is bájos sztárszínészt alakító John Turturro-ról – még aligha sejtették, hogy két év múlva milyen különösen szól majd például az a vicces mondat, amely az ő szájából hangzik el, miután a repülőtérről a római belváros felé az autóban elalszik, majd felriadva a következőt meséli Margheritának: „Ó, Istenem, micsoda rémálom! Kevin Spacey megpróbált megölni!”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13475