KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Táncos a házban

Dóka Péter

 

Fölrobbant a csirke, vagy nem? Ez volt a legsúlyosabb kérdés, amely John Malkovich rendezői debütálását követte, jelezve, hogy a filmre inkább az állatvédők kapták fel a fejüket, mint a kritikusok. Az említett csirke rémülten ugrál egy perui piactéren, mert egy maoista gerilla dinamitot kötött a lábára. Miután Malkovich igazolta, hogy a csirkének a valóságban tolla sem görbült, a filmről szépen elfeledkezett mindenki. Joggal.

Malkovich kétórás, unalmas próbálkozása Nicholas Shakespeare szerelmi szállal átszőtt politikai krimijéből készült, mely a perui Fényes Ösvény gerillaszervezetről szól. A filmet még két igyekvő, tehetséges spanyol sem bírja megmenteni: az operatőr José Luis Alcaine, aki európai hangulatú, borongós képekkel mesél, és Javier Bardem, aki visszafogottan hozza a főszerepet, és szomorú tekintettel néz, mintha a filmet gyászolná.

A Bardem játszotta rendőr egy gerillavezért üldöz, és közben belehabarodik egy tánctanárnőbe. A politikai és a szerelmi szál összeér a finisben, érzelmek és érdekek ütköznek – de nem annyira, mint az alkotók szeretnék. Túl erőtlen a szerelmi szál, és túl erős a politikai ahhoz, hogy drámai konfliktust lássunk. A filmben a főszereplőn kívül nincs markáns alak, legnevetségesebb maga a gerillavezér, aki mindössze fél percre bukkan fel a vásznon, és csak annyi derül ki róla, hogy bőrbeteg és szereti Kantot. Ha Malkovich csak a töredékét megmutatná a borzalmaknak, amelyek évek óta Peruban történnek, már akkor is sírva jönnénk ki a moziból. De nála a témaválasztásban kimerült a progresszív lendület. Képtelen feszült pillanatokat teremteni, az akciójelenetek pont akkor érnek véget, amikor már kezd a néző pulzusa gyorsulni. A humor hiánya aztán teljesen gallyra vágja a filmet – több robbanó csirke, több groteszk elem talán enyhített volna a megilletődött, sehová sem vezető komolykodáson. A színésznek jelenség Malkovich átlagos fantáziájú, közepes rendezőnek bizonyult, akiből épp elég van Hollywoodban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1758