KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t

Sírfelirat

Pápai Zsolt

A hollywoodi western sírfeliratát az a rendező véste márványba, aki a műfaj megszületésénél is bábáskodott: John Ford.

 

A hatvanas évek elejére Hollywood egyik legnépszerűbb zsánerének, a klasszikus westernnek bealkonyult: alig maradt meghódítandó terület a műfaj számára, hiszen a vad és ismeretlen nyugat valamennyi fehér foltját feltérképezték már. A Vadnyugat legendáinak pionírjai, akárcsak a történeteiket megéneklő direktorok, kezdtek kiöregedni a mozikból, ezért vették a kalapjukat, hogy átadják helyüket a mítoszok utáni hajszában új régiók, a psziché sötét oldala vagy a világűr felkutatására szövetkezett hősöknek és alkotóknak.

A klasszikus hollywoodi western sírfeliratát az a rendező véste márványba, aki a műfaj megszületésénél is bábáskodott. Az Aki megölte Liberty Valance-t nosztalgikusra hangolt nyitányában az idős és nagy hírű Ransom Stoddard szenátor egy nyugati kisvárosba érkezik, hogy részt vegyen a környékbeliek előtt ismeretlen férfi temetésén. Mikor a helyi napilap szerkesztőjének kérésére Stoddard beszélni kezd az elhunythoz fűződő kapcsolatáról, újra életre kel egy rég eltemetett legenda, melynek centrumában Tom Doniphon, a városka nagy tekintélyű telepese és a környék rettegett haramiája, Liberty Valance áll. Stoddard annak köszönheti népszerűségét és karrierjét, hogy annak idején megteremtette a maga mítoszát Liberty Valance likvidálásával. Legendája évtizedek múltán is eleven, még ha hadban is áll a történelmi igazsággal.

John Ford a westernműfaj lényegét képező bináris oppozíciók (múlt–jövő, barbárság–kultúra, hazugság–igazság, Kelet–Nyugat) határainak folyékonnyá tételén dolgozott már a Hatosfogattól kezdve, de soha nem jutott annyira közel ehhez, mint itt. A filmben nemcsak a sztenderd westernszerepek értékelődnek át – az ököljog hidegvérű hívének (Doniphon) és törvény forrófejű őrének (Stoddard) szembeállítása merész húzás –, hanem a hagyományosan pozitív minőségként kezelt értékek – civilizáltság, kulturáltság stb. – is relatívvá lesznek. A Ford által annyira favorizált – és filmjeiben gyakran vázolt – határhelyzetekből ezúttal kivétel nélkül a barbár Nyugat képviselői jönnek ki jól.

A film a vizualitás szintjén dekonstruálja legszemléletesebben a westernmítoszt. Már az is meglepő, hogy a rendező fekete-fehérben forgatta művét. Noha Ford a negyvenes évek végéig ilyen nyersanyagra dolgozott, az ötvenes években született munkáiban – A csendes férfiben, a Tűz a napban, Az üldözőkben – színes filmre váltott. Visszatérése a fekete-fehérhez önmagában véve még nem jelentene sokat, de mivel a színredukció a képi világ általános lecsupaszításával jár párban, a gesztusnak üzenetértéke van. Hogy milyen mértékű is a vizualitás redukciója, azt jól illusztrálja, hogy az a rendező, aki szinte betege volt Utah és Arizona festői tájainak, és aki Az üldözők vagy a Lovaskatonák széles nagytotáljaival szívből jövő vallomások sorát intézte az egykori Vadnyugat miliőjéhez, az Aki megölte Liberty Valance-t történetének elmesélésekor közelikben és félközelikben fogalmazva szűk belsőkbe húzódott vissza, és még a kikerülhetetlen külsők javát is stúdiódíszletek között rögzítette. A DVD kristálytiszta képen plasztikusan érzékelhető a műtermi felvételek keresettsége, emellett a lemez – noha extrákban szegényes, lévén csupán a film előzetesét tartalmazza – érdekessége, hogy az eredeti, felújított mono hang mellett 5.1.-es verzió is található rajta.

„Nyugaton vagyunk. Ha a legendából valóság lesz, akkor is a legendáról kell írni” – mondja a hosszúra nyúlt előadás végén a szerkesztő a szenátornak. Ford szerint mítosz és történelem nem egymást kizáró fogalmak, már csak azért sem, mert lehetetlen eldönteni, hol húzódik a határ köztük. A rendező azzal, hogy bemutatja a mítosz születésének folyamatát, a történelem formálódásának egyik lényegi momentumára mutat rá. A történelemnek szüksége van a mítoszra, hiszen az hajtja-taszítja előre, az segíti önmozgásában, ellenben a mítosznak nincs szüksége a történelmi igazságra, hiszen éppen annak hiánya táplálja őt. A mítosz – már puszta jelenlétével – folyamatosan kompromittálja a történelmet, a történelem viszont sohasem képes teljes mértékben kompromittálni a mítoszt, hiszen – részben – abból él.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2584