KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Putti Lya

Egy elfeledett sztár

Kőniger Miklós

Egy 1924-es közvélemény-kutatás szerint a toplistán Asta Nielsen a tizenegyedik; az első: Lya de Putti.

A berlini B1-es televíziós állomás éjszakai adásában mutatta be Gisa Schleelein filmrendezőnő 72 perces dokumentumfilmjét, Lya de Putti harmadik élete címmel. Az 1896-ban született (ahány lexikon, annyi születési évszám), magyar származású színésznő, rövid, de viharos életét és filmjeit követjük nyomon, Hámos Gusztáv operatőr közreműködésével. Ez a színes, de dokumentumaiban természetesen fekete-fehér film, bőven tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat.

Vecsen született, eredeti nevén Putti Amália, két gyermeket szül nemesi származású férjének egészen fiatalon. A házasságot az első pillanatoktól botrányos perpatvarok jellemzik. A színésznő-álmokkal küszködő fiatal asszony csapot-papot, kastélyt és gyerekeket otthagyva Pestre menekül. A férj egy üres koporsót temettet el a családi kriptában, megrendezett pompával, s a stráfkocsit is hat ló húzza. Mindkét család szemében persona non grata. A hűtlen feleség „elhunyt”. Egy filmburleszk, egy tragikomédia kezdő képsorai...

1918-ban mutatkozik be először filmben, Balog Béla rendezésében A császár katonái főszerepében. Az érzékeny arcú, hatalmas szemű, élénk mimikájú, egzotikus külsejű színésznő varázsa Ady Endrét is megérinti, aki szerint mindenképpen filmre-színpadra való jelenség, immár művésznevén Putti Lya. A Tanácsköztársaság zűrzavara, a román megszállás után mi sem természetesebb, mint hogy Bukarestben játssza második filmjét, Pe valurile fericirii (Szerencse a hullámokból) címmel, Dolly A. Sigetti irányításával, 1920-ban. A román fővárosból egy norvég diplomata hamis útlevelével tud csak kimenekülni, a hatóságok karmai közül. Azzal gyanúsítják, hogy egy tönkrement bankár csődjében jelentős „szerepet játszott.” Ezek után nem jöhet más számításba, mint a húszas évek virágzóan viharos filmfővárosa, Berlin.

A dokumentumfilm rendezőnője véletlen találkozásnak köszönhetően ismerkedik meg a berlini sebésszel, Jochannes Zeilingerrel. A praktizáló orvos ugyanabban a lakásban él, ahol egykoron, már új nevén, Lya de Putti bérelt lakosztályt. Megbabonázva gyűjti-kutatja az adatokat, fényképeket, újságcikkeket, dokumentumokat, sőt 1991-ben könyvet jelentet meg a színésznőről Egy elfelejtett élet címmel. Együtt keresik a rendezőnővel a város Schöneberg kerületében lévő utcákon, tereken, lokálokban, mozikban, az Ufa filmgyár területén a némafilmek sztárjának kézjegyét, lábnyomát, személyiségének varázsát...

A berlini revüszínpadokról szinte azonnal filmre kívánkozó és törtető színésznő 1920-tól 1926-ig 14 filmet forgat le. Népszerűségben 1924-ben, a Neue Illustrierte Filmwoche közvéleménykutatása és szavazatai alapján az első helyen áll. A kor nagy dívája, Asta Nielsen csak a tizenegyedik helyet foglalja el. Balázs Béla ez idő tájt „kiált fel” egy filmkritikájában a bécsi Wiener Tagban: „A felületes, alvó, lusta Epidermiszből nem jön ki semmi érzés, semmi izgalom. Hogyan lehetett ez a tehetségtelen nő filmsztár?” Gisa Schleelein dokumentumfilm-drámájában mindez cáfolva. A színésznő legsikeresebb filmjeiből (Fantom, Varieté, Az indiai síremlék) láthatunk megismételhetetlen, kitűnő pillanatokat. Putti Lya 1926 februárjában zajos európai sikerekkel s még zajosabb botrányokkal a háta mögött, Czukor Adolf hívására hajóra száll. S mint mindig minden alkalommal, feléget maga mögött mindent. Menekül, repül, ég, lobog, új terveket sző, álmodja világkarrierjét. Vesztére... A Paramount filmgyár képviselője megérkezése pillanatában közli: három hónap áll rendelkezésére az angol nyelvtanuláshoz, 10 kilót köteles lefogyni, valamint 5 évvel kell megkurtítani valódi életkorát. Az excentrikus, agyondédelgetett filmsztár megdermed, de fogcsikorgatva megpróbálja a lehetetlent. 1926-tól hét filmet forgat az USÁ-ban, kettőt Angliában, és egy szerepre „visszaszökik” Németországba. Filmjeinek nincs kasszasikere, s megritkul körülötte a levegő, a szakma lassan eltávolodik tőle. Megjelenik a hangosfilm, amely számtalan színész pályafutásának a végét jelentette... Mindehhez járulnak magánéletének tragikus pálfordulásai, öngyilkossági kísérletek, éhségsztrájkok, az alkohol.

A dokumentumfilm érdekes kuriózuma a Kaliforniában élő Albert Guerard. Az író-tudós Guerard Davosban találkozott Lya de Pultival először személyesen. Az alig 10 éves fiút a színésznő felkéri kísérő-partnerének, egy parti érdekében. A megbabonázott gyerek egy életen keresztül keresi a „Mesebeli hercegnőt fehér bundában”, a tovatűnt, illékony szépségű asszonyt, az eltűnt, mesébe illő időt. Újsághirdetésére a Torontóban élő Judith Borhy és Lucy Görghy jelentkezik; Putti Lya elhagyott, Magyarországon felejtett gyermekei...

A magára maradt s utolsó éhségsztrájkot tartó színésznő egy éjszaka nekiront a hűtőszekrénynek. Egy csirkecsont fennakad a torkán, azonnali műtét, súlyos fertőzés. Az élet és a sors által diktált tragikomédia 1931. november 27-én ér véget.

A film megrendítő képsora, amint a kamera lassított tempóban pásztáz a fehérmárványból készült, art-deco elemekkel díszített New York-i mauzóleum-temető feliratain: Judy Garland, Joan Crawford, Jerome Kern, Monk, Malcolm X ... és Lya de Putti, 1899-1931.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 13-14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=383