KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bosszúállás ideje

Gáti Péter

 

Mindaz, amit a napjainkban jelentős gazdasági gondokkal és társadalmi feszültségekkel küszködő Argentínáról tudunk, sokkal inkább a tömegkommunikációs eszközök külpolitikai híreinek, mint művészeti alkotásoknak köszönhető.

A fegyverek közt hallgatnak a Múzsák. Ez a szürke közhellyé koptatott közmondás újra visszanyeri jelentőségét a szemünkben, ha végignézzük ezt az 1981-ben készült argentin filmet. Mintha a hetvenes évek sorozatban gyártott, az égető társadalmi problémák politikai gyökereit kutató olasz filmdrámáit látnánk most viszont, azok hajdani újszerűsége és tagadhatatlan izgalma nélkül. Adolfo Aristarain filmjében az elénk tárt társadalmi konfliktusok annyira jelzésszerűek és elnagyoltak, hogy a kezdetben politikai motívumokat is felvillantó alkotás elveszti kritikai élét és megreked az önmaga fejére bajt hozó magányos hős kisigényű történeténél.

A szakszervezeti múltja miatt csak álnéven munkához jutó robbantási szakember filmbeli sorsa úgy indul, mintha munkások és munkáltatók harcának bemutatásán alapuló, realista szándékú társadalomrajzzá szélesedne. Az állandó életveszéllyel fenyegető kőbányabeli események azonban csak díszlet-hátterül szolgálnak egy egyszerű biztosítási csalás – politikai tettként és demonstrációként feltüntetni kívánt – esetéhez. Hősünk – akinek előélete előttünk is titok marad – egy robbantáskor bekövetkező baleset nyomán némának tetteti magát. A kitartó némaság jutalma az a félmillió dollár, amit a nagyhatalmú konszern vezetőitől ügyvédje számára kialkuszik. A mozgalmi múlt emléke ébred talán fel a férfiban, amikor teljesen váratlanul a csöndes egyezkedés helyett a bírósági pert választja.

A lassan csordogáló történetben ettől kezdve mind nagyobb szerep jut a krimikből kölcsönzött fordulatoknak. A film viszont úgy ér véget, hogy az alkotók eredeti szándékát nem is sejthetjük. Hősünk ugyanis – sarkában üldözőivel – a menekülésnek azt a bizarr módját választja, hogy a megjátszott némaságot – nyelve levágásával – önként végérvényes hallgatássá változtatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5920