KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Először férjnél

Kovács András Bálint

 

A film munkásnő hőse negyven-valahány éves korában megy férjhez. Húsz évvel ezelőtt elhagyta a szeretője, azóta egyedül neveli kislányát, és húsz év alatt nem akadt férfi, akiben társra lelhetett volna. Azaz akadt egy, de azt a hatéves forma kislány nem fogadta el apukának, mert szőrös volt a füle. Így aztán az asszony tovább él egyedül, és tovább dolgozik becsületesen gyermekére; ugyanakkor a társkeresésről sem mond le. Lánya mégis hamarabb megy férjhez, mint ő.

De kihez? Egy naplopóhoz, aki fejébe vette, hogy filmszínész lesz, pedig tehetségtelen, és amikor ezt egy rendező a szemébe mondja, furcsamód anyósán tölti ki mérgét.

Ekkor meginog a kis család lába alatt a talaj (s nemcsak jelképesen: épp egy hajón ebédelnek, és egy szárnyashajó halad el mellettük ebben a pillanatban). Az anyának a családi béke helyreállítása érdekében el kell mennie otthonról.

Ez az a pont, ahol a rendező talán túl sokat vállalt magára: a film eddig egységesen langyos hangulata most egyszerre drámaivá válik, de úgy, hogy e fordulat emberi motívumai nem igazán meggyőzőek. A lányról annyit tudunk, hogy népitáncos, angol iskolába szeretett volna járni és szégyelli, hogy anyja edényeket mosogat egy laboratóriumban. Őt, és ifjú férjét elsősorban az érvényesülési vággyal és a fizikai munkától való berzenkedéssel jellemzi a film. Hejfic szerint mintha ezek a tulajdonságok kellőképpen megmagyarázzák azt, hogy valaki képes éjnek idején anyját saját lakásából kiebrudalni. De az anya társra lel egy vidéken élő, dolgos özvegyember személyében. És amikor hazamegy a holmijáért, otthon rendetlenséget meg a tönkrement házasságtól bánatos lányát találja, és a tévében az elérhetetlen népitánc együttes ad műsort. Képi gondolatában, hangulatában hatásos lenne ez a befejezés, ha mögötte nem lenne az a veszélyesen leegyszerűsített világkép, miszerint a boldog élethez csupán a munka megbecsülésére és jó családi életre van szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7401