KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nosferatu/A vámpír árnyéka

Hungler Tímea

Nosferatu, eine Symphonie des Grauens – német, 1922. Rendezte: F. W. Murnau. Szereplők: Max Schreck, Greta Schröeder. Forgalmazó: Navigátor Film Kft. 94 perc; Shadow of the Vampire – amerikai, 2000. Rendezte: E. Elias Merhige. Szereplők: Willem Dafoe, John Malkovich. Forgalmazó: Navigátor Film Kft.

 

Stílszerűen, koporsó alakú díszcsomagolásban látott napvilágot – amennyiben e szófordulat két vámpírfilm esetében alkalmazható – a némafilm-klasszikus Nosferatu és posztmodern utódja, A vámpír árnyéka. A közös megjelenés nem véletlen. F. W. Murnau 1922-es filmje lényegében az E. Elias Merhige rendezte mozi közvetlen előzménye – az utóbbi arra a korában igen népszerű szóbeszédre alapozza létét, mely szerint a Nosferatu főszerepét alakító titokzatos Max Schreck valójában vámpír volt.

Mindkét film kiváló, és a borzongást is kölcsönösen erősítik. Murnau mozija az expresszionista túlzások, a szélsőségekbe hajló színjátszási stílus ellenére sem hat porosnak, Merhige pedig kellő humorral, az eredeti képkockákat is felhasználva képes tovább árnyalni a vámpír-problematikát. Nevesen: a közkedvelt értelmezések mellett (a pusztulás és a defloráció utáni vágy) egy újabbal is előáll, amikor a művészet és a művész mibenlétét a vámpírizmus és a vámpír fogalmával azonosítja.

A Murnau Alapítvány mindent megtett, hogy tökéletesen restaurálja a Nosferatu fennmaradt kópiáit – visszaállították az eredeti színezést, így lettek a film éjszakai jelenetei kékesek, a nappal felvettek pedig aranybarnák. A sejtelmes, végzetszerű képkockák – köszönhetően a fény-árnyék játékoknak, a megvilágításnak és a beállításoknak – egyszerre hatnak fenyegetőnek és csalogatónak. Minden együtt hát ahhoz, hogy Wisburg lakosságához hasonlóan a néző is a hórihorgas, karomszerű körmökkel megáldott, kísérteties vámpír hatása alá kerüljön.

De a másik vérszívó, a Willem Dafoe alakította Orlock gróf befolyása alól sincs menekvés (nem véletlen a színész Oscar-jelölése). Dafoe Nosferatuja ironikus, távolságtartó, jóval animálisabb – tökéletesen idomul A vámpír árnyéka rendezői koncepciójához – úgy hajt fejet a nagy filmelőd előtt, hogy közben ki is figurázza azt. Miközben a filmbeli stáb csodálattal adózik Max Schreck/Nosferatu színészi nagyságának, mondván, tökélyre fejlesztette a Sztanyiszlavszkij-módszert (koporsóban alszik, röptében kapja el a denevéreket), A vámpír árnyéka igazi fausti történet is. A Murnaut megformáló John Malkovich – sugallja a mozi – lepaktált az ördöggel a remekmű megszületésének érdekében, vagyis az öröklétért cserében.

A film a vámpír és rendező párharca, valamint annak árnyalt ábrázolása, hogy kettőjük közül mégis melyik a nagyobb vérszívó. A haláltánchoz olyan elsőrangú mellékszereplők csatlakoznak, mint a Huttert megformáló Eddie Izzard vagy a producer szerepében Udo Kier, így még az ellentmondások és az anakronizmusok felett is hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Eizenstein példának okáért nem lehetett F. W. Murnau példaképe, mert évekkel később kezdte a pályáját, és az sem egészen világos, hogyha a tükörben nem látszik a vámpír, mégis hogyan marad meg a celluloidon? De hát miért is ne maradna meg?

Extrák: Dokumentumfilmek, audiokommentárok, interjúk, kisfilmek, zenés fotógaléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9713