KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sanctum

Hlavaty Tamás

 

Sanctum – amerikai, 2011. Rendezte: Alistair Grierson. Írta: Andrew Wight és John Garvin. Kép: Jules O’Loughlin. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Richard Roxburgh (Frank), Ioan Gruffud (Carl), Rhys Wakefield (Josh), Alice Parkinson (Victoria). Gyártó: Universal. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A klausztrofóbiások legnagyobb örömére idén tavasszal több olyan film kerül a hazai mozikba, amely részben a néző bezártságtól való félelmére épít. A 127 órában egy szurdokban rekedt sziklamászó, míg a Buriedben egy élve eltemetett férfi tortúráját láthatjuk, és miközben már készül a chilei bányászok megpróbáltatásait feldolgozó mozgókép, mi próbára tehetjük magunkat a szintén igaz történeten alapuló Sanctummal.

A cím magyarul szentélyt jelent, többször el is hangzik a filmben, hogy a szereplők templomként tisztelik a föld alatt húzódó félelmetes, egyben csábító barlangrendszert. A felszínen már nincs ismeretlen terület, így az emberfia kénytelen a mélybe ereszkedni, hogy afféle underground Kolombuszként térképezze fel az utolsó szűz territóriumot a bolygón, de hőseink ezúttal lentrekednek és kénytelenek a veszélyesebb útvonalon elindulni kifelé. A Sanctum esetében nem beszélhetünk húzónevekről: sem Alister Grierson rendező, sem az ismeretlen színészek nem csalnak be nézőket a mozikba, ezért a projektben producerként részt vevő James Cameron nevét emelték ki, akit mindig foglalkoztatott a mélység titka, most pedig az Avatarban használt 3D technikát is kölcsön adta az alkotóknak. Kapunk is látványos képeket, vízalatti felvételeket, de a történetet nem sikerült élettel megtölteni, így maradnak az ágyútöltelékként használt sablon-karakterek, a sekélyes színészi alakítások és a kliséízű apa-fiú konfliktus. Ismét egy okosabb kivitelezést érdemlő alapanyagot nyelt el a nagy kékség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10568