KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ébredj velünk!

Kovács Kata

Morning Glory­ – amerikai, 2010. Rendezte: Roger Michell. Írta: Aline Brosh McKenna. Kép: Alwin H. Kuchler. Zene: David Arnold. Szereplők: Rachel McAdams (Becky), Harrison Ford (Mike), Diane Keaton (Colleen), Jeff Goldblum (Jerry). Gyártó: Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 107 perc.

Becky egyszerre a zûrös magánéletû Bridget Jones és Az ördög Pradát visel munkafronton igen határozott hõsnõje. Egy alacsony nézettségû, menopauzára és fõzõtippekre szakosodott reggeli tévémûsor producereként életét egy mûködõ párkapcsolat tetõ alá hozása, a show felfuttatása és a fasírtban lévõ mûsorvezetõk (Diane Keaton és Harrison Ford párosa) közös vágányra terelése teszi ki. Az Ébredj velünk azonban nem az õ szakmai és magánéleti megpróbáltatásai, valamint a két házigazda screwball-komédiájának háromszöge, hanem Becky és a férfi mûsorvezetõ buddy-movie-ja. A lány feladata, hogy az arrogánsan közömbös egykori politikai sztárriportert, a csatorna Havas Henrikjét megszelídítse – akirõl (ahogyan a nagy könyvben meg van írva) végül csak kiderül, mekkora szíve van.

A film rendezõje a minden idõk egyik legnagyszerûbb romkomját, a Sztárom a páromat jegyzõ Roger Michell, forgatókönyvírója Az ördög Pradát visel szerzõje, Aline Brosh McKenna. A közös eredmény egy kevésbé intelligens humorú, olcsóbb ötletekkel felszerelt, ám így is meglehetõsen bájos vígjáték. Probléma csupán a tanulságul szolgáló két alaptétellel van. Az egyik, hogy a néhány évig tartó, ragyogó karrierért nem érdemes feláldozni a magánéletet – hiába szurkolnánk Beckynek, a mérleg másik oldalán ugyanis egy tökéletesen súlytalan párkapcsolati szál billeg, a színtelen-szagtalan Patrick Wilson (Apró titkok) alakításával. A nyílt önreflexióként értelmezhetõ tévémûsor pedig még csak véletlenül sem azért lesz siker, mert a tehetséges stábtagok csapatjátékának köszönhetõen esetleg maga is intelligensebbé válik, hanem mert végre-valahára valamennyi közremûködõ szívét-lelkét és összes karizmáját adja a blõdlihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10605