KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fifti-fifti

Kovács Kata

50/50 – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Levin. Írta: Will Reiser. Kép: Terry Stacey. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Joseph Gordon-Lewitt (Adam), Seth Rogen (Kyle), Anna Kendrick (Katharina), Bryce Dallas Howard (Rachel), Anjelica Huston (Diane). Gyártó: Mandate Picture / Point Gray / IWC Production. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

A nagy társadalmi traumákat, így a rákot sem kerülheti el az igény, hogy korábban tabunak számító humorral vagy iróniával tekintsenek rájuk. A köztudatban a halálos betegség szinonimájaként élő kór és az ellene való küzdelem komédiába vagy éppen bizarr helyzetekbe csomagolása korántsem új fejlemény a filmekben (Dangerous Parking, vagy a tévésorozatok közül a The Big C és a Totál szívás), még ha jóval gyakoribbak is a drámai hangvételű feldolgozások (Édes november, Az élet nélkülem, The Guitar).

A vígjátéki vonalhoz csatlakozó 50/50-t rendezőként jegyző Jonathan Levine továbbra sem szakad el korábbi filmjeinek (The Wackness, Majd meghalnak Mandy Lane-ért) zűrzavaros tinédzserhőseitől: a huszonhét éves Adam ugyan nem kamasz már, de a váratlanul diagnosztizált – a címben szereplő túlélési eséllyel járó – rákbetegség őt is a felnövéshez hasonló fordulatokra kényszeríti. Ahogyan a tematika korábban felsorolt filmjeiben, a fenyegető diagnózis itt is a főszereplő életének lavinaszerű összeomlását és új alapokra helyezését eredményezi. Ugyan a forgatókönyv a szerző, Will Reiser valós élményei nyomán született, nem igen lép túl az olyan kapcsolódó közhelyeken, mint az egészségügyi dolgozók részvétlensége, a szülők terhes aggodalma, vagy a nagy igazság, miszerint nagy bajban mutatkozik csak meg, kire számíthatunk igazán. Erénye sokkal inkább a hol szokatlan és durva, hol pedig szívmelengető humorban és a Woody Allen fénykorát idéző karakterábrázolásban van: mert láttunk már pániktól üvöltő főhőst, olyat is, aki füvet szív más páciensekkel, de olyat még nem, aki a rákot csajozásra használja, vagy segít begyakorolni kínosan amatőr terapeutájának, hogyan viselkedjen empatikusan egy pácienssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10933