KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Nagymenők és lúzerek

Jordan Belfort: A Wall Street farkasa

A látszat hatalma

Huber Zoltán


Memoár a nagy pénz gyilkos mámoráról.



A bulvárlapok hírességei a siker, a pénz és a csillogás ígéretét zengik, a nagy amerikai álmot a maga teljes valóságában azonban csak igen kevesen tapasztalhatták meg. Jordan Belfort a kilencvenes évek tőzsdei összeomlását és makulátlan bróker-álarcát kihasználva pillanatok alatt jutott fel a csúcsra, majd szédítő sebességgel egészen egy szűk celláig zuhant. A törvény kiskapuin át, egyszerű csalásokkal néhány év alatt milliós vagyont felhalmozó Belfort brutális intenzitással élte az aranyifjú pénzügyi guru gondosan felépített kirakatéletét, amelybe kis híján bele is halt. A Wall Street farkasa e hihetetlen időszak mérlegét vonja meg, kíméletlenül lerántva a leplet egy saját illúziói bűvöletében élő világról.

A fogorvosi karról kibukó, fagyasztott ételekkel házaló Belfort Michael Corleone, Tony Montana és Gordon Gekko bűvöletében kezdett részvényekkel kereskedni. A jóképű és magabiztos, kitűnő szónoki képességekkel megáldott bróker pillanatok alatt rádöbbent arra, hogy a valódi szakértelemnél és tisztességnél sokkal hatásosabb ezek puszta látszatára építeni. Bár a könyvében zseniális pénzügyi húzásokról beszél, valójában jól álcázott piramisjátékokat szervezett, a piszkos munka elvégzésére pedig egy fanatikus ügynök-hadsereget toborzott. Kedvenc filmjei ördögi antihőseihez hasonlóan ő is a hatalom és a siker illatát árasztotta, melyből a követői is részesedni akartak. A sors kegyetlen iróniájaként Belfort megvalósította mindazt, amitől a mozis példaképei óva intenek.

A mérhetetlen luxus, a prostituáltak és a drogok kulcsfontosságú szerepet játszottak a befektetők és a kollégák csodálatának és feltétlen hűségének a fenntartásában. A valódi értékek és határok nélküli élet, a megfelelő imázs tudatosan vállalt kellékei azonban gyorsan maguk alá temették Belfortot, aki drogfüggősége miatt végül kénytelen volt szakember segítségét kérni. A börtönben töltött időszak alatt a cellatársaknak mesélt történetekből összeálló könyv nyilvánvalóan eltúlozza és kiszínezi a valóságot, ám éppen ezért képes megmutatni a gazdagság ígéretének őrült logikáját. A Wall Street farkasa nem leplezi le a modern pénzügyi rendszer ellentmondásait, terápiás drognaplónak túlságosan elnéző, bukás- és megváltástörténetnek olvasva csonka és töredékes. Az eltúlzott, cinikus bulvár-stílusban íródott beszámolók ezek helyett egy megdöbbentően pontos látleletté állnak össze: a felpörgetett anekdoták a látszat irracionális hatalmáról mesélnek.

Belfort nem igazi író, viszont imád sztorizgatni. Bár a könyv cselekményvezetése kissé problémás és a négy részre szabdalt elbeszélés arányaival is gondok vannak, a mű lendülete és a szerző egyedi hangneme maximálisan kárpótolja az olvasót. Mintha egy őrült rajzfilm peregne előttünk. Egy valóságtól elrugaszkodott, saját szabályai és szimbólumai mentén működő világ tárul fel, karikaturisztikus figurákkal, repkedő milliókkal és pillanatok alatt elolvadó vagyonokkal. Bár a leírtak igazságértéke finoman szólva megkérdőjelezhető, a hatásvadász túlzások csak jobban aláhúzzák a pénz, a siker és a csillogás kiváltotta gyilkos mámort, az elkerülhetetlen következményeket.

A mű vezérfonalául egyértelműen a Hiúságok máglyája szolgált, ám távolabbról Bret Easton Ellis, Hunter S. Thompson és Fitzgerald szelleme is kísért. Bár Belfort önkritikus és több helyen szörnyetegnek nevezi magát, egyértelmű dicsekvéssel sorolja a rémtetteit, akaratlanul is diagnosztizálva korunk nagy népbetegségének mélyben lappangó tüneteit. A meghökkentő kalandok, a milliós partik és kokain-hegyek mögött az író pont azokról hallgat, akik a legfontosabbak ebben a történetben. Belfort birodalma ugyanis nem jöhetett volna a parancsait vakon követő névtelen beosztottak, az őt pénzelő ezernyi befektető töretlen bizalma és hite nélkül, akik a hangzatos szlogeneknek bedőlve egy csalóra bízták a megtakarításaikat.

Legyen bármennyire is megnyerő a modora, ha Belfort nem ezeknek az embereknek az álmait testesíti meg, soha nem tehetett volna szert százmilliós vagyonra. A Wall Street farkasa az árnyoldalak felsorolásával ugyan, de ugyanezt a módszert követi, amivel paradox módon épp önmagát leplezi le. Belfort íróként és motivációs trénerként a mai napig azt kínálja fel, amire a közönség titkon vágyik. Becsapni azonban csak azt lehet, aki még soha nem nézett a csillogó felszín alá.

 

Libri Könyvkiadó Kft.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 24-24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11584