KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni és meghalni Los Angelesben

Soós Tamás Dénes

To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc.

Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások mögött az Élni és meghalni Los Angelesben ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az Oscar-díjakkal kidekorált Francia kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is: L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.

Ugyan néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11669