KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Életben maradtak

Fáber András

 

Középkorú, „sokat élt”, gyűrött férfiarc beszél, feje körül a spotfényben gomolyog a cigarettafüst. Már első pillantásra látható: a film készítői nem sokat vacakoltak holmi modernkedéssel – igaz, nem is próbálják megtéveszteni a mozinézőt. Hagyományos eszközökkel építkező, hagyományos felfogásban megcsinált kalandfilmet látunk. Alapja úgynevezett igaz történet, vagyis divatszóval „non-fiction”, nem kitaláció. E műfaj divatja fellendülésének idején, a hetvenes években nálunk is nagy siker volt az Európa Zsebkönyvek sorozatában Piers Paul Read idegborzoló dokumentumregénye, mely egy néhány évvel korábban valóban megtörtént esetet dolgozott fel az akkoriban uralkodó korstílusnak megfelelő ál-szenvtelenséggel. A műfajt a hatvanas évek közepén Truman Capote találta föl (Hidegvérrel), tüzénél több jeles író sütögette pecsenyéjét (Mailer: A hóhér dala, stb.). A pecsenyesütögetés Read könyvében – és a belőle készült filmen is – szó szerint értendő, mint rögtön (illetve ha beülünk hozzá a moziba) látni fogjuk. Egy, a filmben meg nem nevezett latin-amerikai országból egy repülőgép az Andok hegyláncain át Chilébe tart, a fedélzetén mintegy ötven utassal. A zord időjárási viszonyok közt, a pilóták emberi hibája folytán a gép kényszerleszállást hajt végre a hófödte csúcsok magasában. Az utasok egy része azonnal meghal, más részük később, az átélt viszontagságok következtében veszti életét, mintegy tizenhatan azonban sikeresen áttelelnek, és megmenekednek. Úgy, hogy áthágnak egy nagy társadalmi tabut: elhalt társaik húsával táplálkoznak. A filmkészítők megóvják a nézőt az emberevés során feltehetőleg felmerülő etikai vagy pszichikai bonyodalmaktól, melyek nem ábrázoltatnak. Barátságosan serceg hát az éles napfényben sülő emberhús; a gyengébb idegzetűek ne nézzenek oda.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1314