KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízlés szerint fűszerezve

Vincze Teréz

Quanto basta – olasz-brazil, 2018. Rendezte: Francesco Falaschi. Írta: Filippo Bologna, Ugo Chiti és Federico Sperindei. Kép: Stefano Falivene. Zene: Paolo Vivaldi. Szereplők: Vinicio Marchioni (Arturo), Luigi Fedele (Guido), Valeria Solarino (Anna), Mirko Frezza (Marione). Gyártó: Gullane / Notorious Pictures / Verdeoro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Az Ízlés szerint fűszerezve megálmodói minden bizonnyal az „esőember a konyhában” szlogennel adták el az ötletet a producernek, aki pontosan meg is kapta azt, amit ígértek neki. Szívhez szóló, humanista történetet arról, hogy a börtönviselt embernek is lehet aranyból a szíve, és az Aspergerrel élőknek is joga van teljes életet élni, amiben talán éppen azok lehetnek leginkább segítségükre, akik saját sebeik miatt különösképpen megértik őket.

Adjuk még ehhez az olasz konyhaművészet és a napfényes Toszkána látványát, és készen is van a tökéletes nyári kertmozi-program.

A dühkezelési problémái miatt a börtönt is megjárt szuperséfet büntetése részeként közmunkára kötelezik, így kerül egy különféle mentális problémákkal küzdő fiatalokkal foglalkozó intézet főzőtanfolyamának élére. Michelin-csillagjai ellenére igen szimpatikus az élet- és szakácsfilozófiája: a világnak egy tökéletes paradicsomszószos spagettira van szüksége, és nem mondjuk csokiszószban úszó pisztrángra. Nem mindenki osztja a véleményét az új konyhában: például Guido, az aspergeres fiú, aki pompás menükről álmodik, és szinte bármilyen ételről megmondja kóstolás alapján, milyen összetevőket használtak az elkészítéséhez. A korrupt külvilág elől a problémás fiatalok megmentésébe menekülő szociális munkás, Anna közreműködésével Guido elindul az ifjú tehetségek felfedezését szolgáló főzőversenyen, ahol némi vonakodás után – nagyszerűségét és arany szívét újra igazolván – a sztárséf lesz a mentora.

Minden van tehát, mi egy szórakoztató filmhez kell: kulináris látványosság, tehetségkutató-versenyes izgalmak, sztárséfek közötti szakmai vetélkedés, generációkon átívelő mester-tanítvány viszonyok, a másság elfogadásának szívmelengető és humanista epizódjai, a nézői érzelmeket jókor és jó irányba kalauzoló zenei aláfestés, valamint jól adagolt madártávlati képek a csodás Toszkánáról. Kellemesen és kulturáltan fog szórakozni, ki e filmet választja egy nyárestén. Saját nemében szinte hibátlan, de nem fog hosszan tartó nyomot hagyni maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13772