KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rémségek cirkusza

Vajda Judit

Cirque du Freak: The Vampire's Assistant – amerikai, 2009. Rendezte: Paul Weitz. Írta: Paul Weitz, Brian Helgeland és Darren Shan. Kép: J. Michael Muro. Zene: Stephen Trask. Szereplők: Chris Massoglia (Darren Shan), John C. Reilly (Crepsley), Salma Hayek (Madame Truska), Josh Hutcherson (Steve), Willem Dafoe (Gavner). Gyártó: Universal Pictures / Donners' Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

Öccse, Az arany iránytűt jegyző Chris után Paul Weitz is ifjúsági fantasyval jelentkezik, és szintén egy népszerű irodalmi alapanyaghoz fordult ihletért: Darren Shan négy trilógiából álló Vámpír-sorozata első három regényének cselekményét rántotta össze egyetlen filmbe. A félresikerült adaptációnak köszönhetően azonban az író csodaszép ifjúsági könyvei a vásznon elvesztették minden mélységüket, és sekélyes tinifilm lett belőlük, melynek minden kockáján érződik az alkotók izzadságszagú erőlködése, hogy megfeleljenek a – még az is lehet, hogy alaposan félreismert – tizenéves célközönségnek.

Így válik az önfeláldozásból egy vérszívó inasaként, félvámpírrá változva egy vándorcirkuszhoz szegődő kamasz meséjében a nyomasztó és félelmetes freak show vicces varietévé, kap szemöldök-piercinget a kígyófiú és központi szerepet a mobilok, kütyük a regényeredetik időtlensége helyett. Weitz filmjében áthelyeződnek a hangsúlyok is: Darren tetszhalála például az első kötet legmegrázóbb része volt, míg itt olcsó poén lesz belőle. A film próbál ugyan izgalmasabbnak tűnni, de szinte mindig a bejáratottabb megoldást választja a könyvek keresetlen őszintesége helyett.

A Rémségek cirkuszában túl gyorsan történik minden, nem tartanak ki semmit: súlyos történéseket zavarnak le egy trendi zenével aláfestett szekvenciában, és gyorsan végigvágtáznak a durván leegyszerűsített cselekményen. A könyvekkel ellentétben így a filmnek nem alakul ki saját világa; nem lehet, mert nincs is idő belehelyezkedni. A filmesek csak a kellékeket, a külsőségeket használják az eredeti műből – ám hiába véreztették ki, a filmbeli „brutálvámpírokkal”, a vérszipolyokkal ellentétben épp a velejét nem tudták kiszívni. Az első Vámpír-trilógia így átalakulása során titokzatosból hétköznapi lett: súlytalan, egyszer használatos tucatáru két Alkonyat-folytatás közt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9976