KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgách András: Fehér György (1939–2002)
• Csőke József: Kolonits Ilona (1922–2002)
VÁROSVÍZIÓK
• Schubert Gusztáv: Pusztaország Osztálylétrán Magyarországon
• Vágvölgyi B. András: Amerika külsőben Adalékok Szuburbia szociológiájához
• N. N.: Amerikai külvárosfilmek
• Bakács Tibor Settenkedő: Az angolok maguknál vannak Londoni sár
• Varga Balázs: Miliők egy miatt Budapest, külvárosi legendák

• Korcsog Balázs: Szerelem Tel-Avivtól Afuláig Új izraeli filmek
CYBERVILÁG
• Pápai Zsolt: Alternatív tudatállapotok Steven Spielberg: Különvélemény

• Csejdy András: Graceland Presley-posztumusz
• N. N.: Elvis Presley filmjei
• Ádám Péter: Rendező maszkban és cilinderben Max Ophuls, a klasszikus
MAGYAR MŰHELY
• Papp Gábor Zsigmond: Díszletek közt élem az életem Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• Nemes Gyula: Veszendő varázs A BBS filmversei
• Joó Tamás: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
• Stőhr Lóránt: Mozgásban Beszélgetés Klöpfler Tiborral
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Aki szelet vet Klöpfler Tibor: El Niño
• Bori Erzsébet: Elhívó szavak Dér András: Kanyaron túl
• N. N.: Magyar drogfilmek
• Kolozsi László: Kör és magyar Miklauzic Bence: Ébrenjárók
KÖNYV
• Pápai Zsolt: Kultúroptimizmus George Gerbner: A média rejtett üzenete
• Varró Attila: Ábécéskönyv Mozikalauz
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Gosford Park
• Békés Pál: Végzetes végjáték
• Mátyás Péter: On-lány
• Korcsog Balázs: Most már elég!
• Kiss Lilla: Rossz társaság
• Herpai Gergely: A kaptár
• Jakab Kriszta: Csavard be, mint Beckham!
• Varró Attila: Az időgép
• Köves Gábor: Bizsergés
• Hungler Tímea: Felpörgetve
• Schubert Gusztáv: Vándormadarak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Welcome

Forgács Nóra Kinga

Welcome – francia, 2009. Rendezte: Philippe Lioret. Írta: Philippe Lioret, Olivier Adam és Emmanuel Courcol. Kép: Laurent Dailland. Zene: Armand Amar és Wojciech Kilar. Szereplők: Firat Ayverdi (Bilal), Vincent Lindon (Simon), Audrey Dana (Marion), Derya Ayverdi (Mina). Gyártó: Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 110 perc.

  

Philippe Lioret Welcome című mozija egy koravén hősszerelmes tinédzser, Bilal, és egy érzelmileg éretlen negyvenes pasas, Simon közös történetét meséli el. Bilal kurd menekült, aki 4000 kilométert gyalogolva átszelte Európát, s már csak a csatornán kell átkelnie, hogy eljusson Angliába, és újra szíve választottjával, a korábban Londonba emigrált Minával lehessen. Simon frissen elvált úszásoktató, aki exfelesége szimpátiáját igyekszik visszanyerni, s hogy bizonyítsa egoista életszakaszának végét, segíteni próbál Bilalnak. A cél a kivitelezhetetlensége miatt egyszerre heroikus és értelmetlen: Bilal megpróbál átúszni az Öreg Kontinenst a Szigetországtól elválasztó vízen.

Lioret két főszereplőjének drámája köré a körülmények kegyetlen hálóját szövi, remekül integrálva az aktuális társadalmi és politikai feszültségeket és a kultúrák különbözőségéből eredő problémákat. Leginkább mégis az „Isten hozott”-paradoxonról beszél, ami a tradicionális európai nemzetek, ez esetben főként Franciaország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját jellemzi: itt a háború sújtotta övezetekből menekülteket vissza ugyan nem küldik, de illegalitásba szorítva és a lakossággal szembe állítva ellehetetlenítik őket, miközben a hivatalos szervek és erőszakszervezetek fellépése kétségbeesést szül az egyik oldalon, polgárok közötti paranoiát a másikon.

A Welcome erőssége, hogy mindvégig a romantikus érzelmi motivációt tartja előtérben, a szolidaritás és a humánum értékét is ebbe a fősodorba veti bele, így nem válik propagandamozivá. Mindeközben – különösebb csinnadratta és erkölcsi példálózás nélkül – mégis szorosan összefűzi figurái sorsát Európa és a Közel-Kelet konfliktusokkal, félelmekkel és előítéletekkel átitatott jelenkori állapotával. Az ebben a kontextusban méltán az Európai Parlament Lux-díjára jelölt mű mégis inkább nevezhető kellő hozzáértéssel és érzékenységgel levezényelt problémafil9mnek, mint az európai mozi legújabb kiemelkedő művészi teljesítményének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9978