KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lény 2.

Gyurkovics Tamás

 

És akkor a hős, az egykori jó tanuló, jó sportoló, a szenátor fia, gabonapelyhes dobozok reklámarca kilép, elsőként, a Marsra és ledöfi a zászlórudat, hogy csak úgy száll a vörös salak, és az amerikai lobogó meg kételyt nem ismerve leng, lengedez, mert ez az egyetlen lobogó a világon, amelyik szélcsendben is bír. És akkor ez a derék fiú még hozzáteszi, hogy „nem egy nemzetért, nem egy népért, hanem az emberiségért”, és eszünkbe jut Armstrong is, az a másik primőr, és kész vagyunk, bőgünk, mint a gyerekek, újra tudunk bízni a jövőben, jól van kicsi Pathfinder. De csitt.

Korai az öröm, a Houstonnal kokettáló már-majdnem-hősök háta megett nyáladzni kezd a talajminta fémhüvelye, majd kifolyik belőle valami agresszív szilvalekvár, és kész a baj. Hősünk ezentúl egy rosszindulatú idegen civilizáció DNS-láncát hordja magában, küldetése is több immár, minthogy a cserkésztáborok fogszabályozós lakóinak példaképe legyen: párzania kell egyvégtében, hogy elnéptelenítőkkel népesítse be a Földet. Mint búgatópor a tenyészállatra, úgy hat rá az idegen civilizáció, amivel átitatódott, döngeti a nősténylakosságot, és minden nászából születik egy angyalarcú kisfiú, hogy a végén már egészen úgy néznek ki, mint a Wiener Sängerknaben. Magától értetődően van egy ősanya is, Eve, az első rész újraklónozott embriójából kisarjadt szemrevaló célszemély. Ő a vágy eltitkolt tárgya, mert ha a kozmikus kanossággal beoltott asztronauta gerjedelmével elérné őt, az nagyobb tragédia volna, mint ez a film. Az emberiség megmentésére és nászuk megakadályozására persze már nyomukban az üldöző, szegény, jobb sorsra érdemes, Michael Madsen, a mosdatlan szájú, de mackószívű vagány szerepében, aki – miközben mindent megtesz a Nagy Coitus Interruptusért – olyan hitetlenkedve téblábol a vásznon, hogy látszik rajta, maga sem érti, mit keres ebben a közhelyekből összefércelt horrorban, amit úgyis csak rejtvényfejtő, csöndes őrültek néznek majd végig, az ismétlőmozik fülledtségében, vasárnap délután.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3771