KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Törvénytelen

Kovács Marcell

Outlaw – brit, 2007. Rendezte és írta: Nick Love. Kép: Sam McCurdy. Zene: David Julyan. Szereplők: Sean Bean (Danny Bryant), Danny Dyer (Gene Dekker), Rupert Friend (Sandy Mardell), Sean Harris (Simon Hillier), Bob Hoskins (Walter Lewis). Gyártó: Pathé / Vertigo Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az Összeomlást az erőszak és az önbíráskodás reklámjaként értékelő kritikákat Joel Schumacher annak idején értetlenül fogadta, mondván, ő csak elmesélt egy történetet, ami bárkivel megeshet napjaink Amerikájában. Nick Love-ot, a Törvénytelen rendezőjét is az aggasztó közállapotok ihlették, az angol sajtóban olvasott hírek alapján írta a kiábrándult kisemberekből verbuválódott igazságosztó kommandó sztoriját. A realista nézőpont és a határozottan társadalomkritikus hangvétel megkülönbözteti e filmeket a megtorlás témájára szívesen építő szokványos akciófilmek eszképizmusától, az alkotók magvas mögöttes mondanivalója az előtérbe tolakodik, és az önfeledt lövöldözésből könnyen szélsőséges politikai állásfoglalás kerekedhet.

A Törvénytelenben az üzenet lesújtóan egyértelmű, a film lemond az Összeomlás túlzásainak szatirikus felhangjáról, és megkérdőjelezhetetlenül vádol. A célpont adja magát: a világ a bűnös, és mindenért. Sematikus, végtelenül leegyszerűsített képregény-világában a rendőrség korrupt, a bíróság korrupt, és a bűn szabadon tombol. Autodidakta, műkedvelő fejvadászokra vár a feladat, hogy a társadalom lelkiismereteként leszámoljanak a bűnösökkel, akiket a törvény futni hagy.

Love kedveli a harsány, provokatív témákat – lásd a Futball faktort –, és a Törvénytelen kétségkívül provokatív film, de sajnos nem több olcsó hisztériakeltésnél. Fel kell vennünk a harcot, nem csak a bűnözőkkel, de a velük egy követ fújó rendőrökkel is – hirdeti, de nem vállalja a veszélyes és joggal támadható álláspont kockázatát, inkább az erőszak erőszakot szül biztonságos közhelye mögé bújik, színlelt felháborodással. Csúnyán cserbenhagyja ügyefogyott hőseit, akik bambán állnak a rendőri túlerő puskáival szemben, bepalizva. Nekik végig azt mondták, hogy ők a jófiúk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9559