KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pánikfalva

Alföldi Nóra

Panique au village­luxemburgi-belga-francia, 2009. Rendezte és írta: Stephane Aubier és Vincent Patar. Zene: Dionysos és French Cowboy. Gyártó: Beast Production / Gébéka Films / La Parti Productions / Made in PM / Mélusine. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 76 perc.

 

Mielőtt a Hasbro (és a Mattel) elárasztotta volna az európai piacokat a szupermenő Transformers és G. I. Joe játékaival, az óhazában a gyermekek többek közt ólomkatonákra hajazó, csak éppen olcsó műanyagból készült indián, cowboy, ló és egyéb házkörüli állatok formáját felvevő mütyürökkel vívták a homokozóban a sivatagi csatáikat, öltek lencsibabát, vagy dúlták fel a hosszadalmasan épült legóvárosokat. A talpas kis figurákat még az emésztőrendszer sem kezdte ki, nagyobb strapa esetén is csak pár kiálló alkatrészük tört le vagy görbült el, minden más játékkal kompatibilisek voltak, ráadásul méregdrága amerikai vetélytársaikkal ellentétben nem járult hozzájuk semmilyen kiegészítő mítosz, a gyermeki fantáziában így tetszés szerint absztrahálódhattak szerepköreik.

2003-ban két belga animátor, Vincent Patar és Stéphane Aubier húsz darab ötperces epizódba foglalta a figurákkal kapcsolatos agymenéseit, majd a sorozat kultstátuszra emelkedése után az alkotók idén egy 70 perces filmet is kerekítettek herélt-hangú, turbó-sebességgel affektáló főhőseik köré. Ló, Indián és Cowboy története Ló katasztrófába fulladó szülinapi zsúrjától indul, majd egy dinamikus tempóban elmesélt, robotpingvint, őrült tudósokat, alamuszi búvármanókat felvonultató, a végső káoszt sertés-bombákkal megspékelő anarchikus kalandfilmbe torkollik. Az archaikus stop-motion technikával megmozgatott – néhol gyurmából megformált – figurákon világosan látszódik minden manipuláció, a szakadt és ósdi trükkök, sematikus tájábrázolások, lehasznált babaházak sajátságos punk-hangulatot szülnek, tovább fokozva a koncepció zseniális abszurditását. Vitathatatlan, hogy a Pánikfalva kultgyanús darab, főleg azok számára, akiknek nem különösebben zavarba ejtő feladat előcsalni magukból pubertáskort megelőző énjüket; a Pán Péter-generációnak ez minden bizonnyal nem lesz akadály.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9897