KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szűz vonalban

Kolozsi László

Somewhere Tonight – amerikai, 2011. Rendezte és írta. Michael Di Jiacomo. Kép: Thomas Kist. Zene: Giulio Carmassi. Szereplők: John Turturro (Leroy), Max Casella (Fred), Elizabeth Marvel (Martha), Katherine Borowitz (Patti). Gyártó: Column Film / Ironworks Productions. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 85 perc.

Nyomorultak vagyunk – suttogja bele Wooly a telefonba, és a hölgy, Patti, aki már órák óta hallgatja őt, tiltakozik. Nem vagyunk azok. Patti agorafóbiás, ki tudja, mióta nem hagyta el a lakását. Az ablakait újságpapírral fedte le, az egyik papírt céklába mártotta, ha azon átsüt a nap, minden vörös színben ragyog a szobában. Minden nap meglátogatja egy madár. Az ablakába ül és csicsereg. De ahogy a madarat nem látta még, nem látta a szomszédját sem, azt a fiatal nőt, aki férfiakkal tér haza olykor éjjel, és az ágyat nyikorogtatja, vagy hegedül. A zárkózott Wooly gyűlöli a tányérokat, egy szomorú szemű basset-hounddal él együtt. Unalmas életének egyetlen tanúja van, a főbérlő, az idős Pecorino asszonyság, aki a fűtőtesten keresztül hallja, mivel üti el az idejét szegény, rettenetesen magányos Wooly. Valóban: nehéz megmondani ki a nyomorultabb. Patti vagy Wooly. Patti egy telefonos társkeresőnél találta meg a férfi számát, mindig csak ő telefonál, a számát sem akarja megadni.

Az 1998-as Animals with the Toolkeeper romantikus fantáziajátékával induló Michael Di Jiacomo második filmje nagyon csöndes, tulajdonképpen kétszemélyes kamara-melodráma. Amiben csak díszlet-elem minden más szereplő a két telefonon értekező, egyre jobban egymásba gabalyodó páron kívül. A Félszeműben az idős Matti Rosst alakító Elisabeth Marvel és John Turturro érzékeny játékának köszönhető – oly jól érzik a másik rezdüléseit, állapotát, mintha valóban ők lennének a másik megváltói –, hogy a film nem süllyed méla unalomba az első tíz percben. A megváltás kissé gellert kap. A fanyar befejezés mintha azt sugallná, vannak csodák ugyan, de azok nem úgy és nem akkor jönnek el, amikor és ahogy elvárjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10934