KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Három hegycsúcs

Kovács Patrik

Drei Zinnen – német-olasz, 2017. Rendezte és írta: Jan Zabeil. Kép: Axel Schneppat. Szereplők: Alexander Fehling (Aaron), Bérénice Bejo (Lea), Arian Montgomery (Tristan). Gyártó: Echofilm / Rohfilm. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 94 perc.

 

Szemlátomást kimeríthetetlenek a szövevényes apa-gyermek kapcsolatokat bemutató mozgókép-históriák: ezt ékesen bizonyítja az is, hogy átívelik a fél filmtörténetet. Legyen szó akár neorealista művészfilmről (Biciklitolvajok), családi melodrámáról (Kramer kontra Kramer) vagy túlfűtött akcióthrillerről (Fehér éjszaka), látható, hogy az apaszerep ellentmondásait kiaknázó mozik családfája mennyire szerteágazó. A Három hegycsúcs egy pillanatig sem viszonyul felforgató módon a tematikához, hiszen unalomig ismert családi válsághelyzetet exponál. Lea gyermekével, Tristannel és újdonsült élettársával, Aaronnal idillinek ígérkező kirándulást tesz az olasz Dolomitokba, ám a friss hegyi levegő indulatos viszályt gerjeszt a kisfiú és nevelőapja között. Kettejük egyre vehemensebb pszichológiai hadviselése egy balul sikerült túra során éri el csúcspontját: Aaron komoly sérülést szenved, ráadásul a leereszkedő ködben szem elől téveszti mostohafiát, s így mindkettejüket túszul ejti a fagyos hegyvidék.

Innentől a Három hegycsúcs hagyományos túlélőthrillerbe fordul át, ám Zabeil oly hosszan érleli a műfaj által megkövetelt konfliktust, hogy mire az valóban beizzik, elapad a feszültség. Az opusz sokkal izgalmasabb az ezt megelőző egy órában: nemesen konzervatív, lassan építkező családi melodráma pereg előttünk, melyet nem is a – sokszor banális – dialógok, hanem a kölcsönös meg nem értettséget kidomborító változatos motívumok éltetnek. Csalódást okoz viszont, hogy a felvetett problematika túl általános, így néhol olybá tűnhet, mintha egy zöldfülű családterapeutáknak szánt oktatófilmet látnánk. És bár a színészek az erősen tipizált karakterek bőrében is brillíroznak, Az igazi törődés című norvég mozi sokkal hitelesebb gesztusokkal tolmácsolta ugyanezt a témát a közelmúltban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13677