KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő monszun idején

Pápai Zsolt

 

Az Indiában született és nevelkedett, felsőfokú tanulmányait viszont nyugaton végző Mira Nair direktornő a multikulturalizmus édesgyermeke, aki munkáiban jó ideje igyekszik egységes képet alkotni a hozott és a tanult kultúra mozaikjaiból. Igaz, ebbéli kísérletei (Salaam Bombay; Káma Szutra) eleinte fiaskóval végződtek, ötödik nagyjátékfilmjével már sikert ért el. A két éve készült Esküvő monszun idején című opusszal telibe találta a kritikusi és a közízlést, ezt a világ minden táján összeszedett szakajtónyi díj – Arany Oroszlán, Golden Globe-jelölés – tanúsítja.

Érthetőek a hozsannák, hiszen Nair tömény egzotikumot kínál, a nyugati ízlésnek rokonszenves kiszerelésben. A több szálon futó, négy napot átfogó cselekmény egy intrikákkal és titkokkal teli bazi nagy indiai lagzi körül formálódik, napjaink Új-Delhijében. A téma, a történetszervezés musical-szekvenciákkal tagolt módja, illetve a képszerkesztésben a harsány színek preferálása az originálisan bollywoodi elem a filmben – a jórészt kézikamerát alkalmazó fényképezési technika, a tárgy profanizálásának szándéka és a színészek némelyikének visszafogott játéka pedig a nyugati összetevő. Az Esküvő erénye a szertartások sorozatából álló indiai életmód realista tónusú rajza és a látszatra kaotikus város képét ábrázoló külső jelenetek életszerűsége – gyengéje viszont a harmatos humorral dolgozó suta forgatókönyv és néhány rendezésbeli malőr. A közelik és totálok, illetve a statikus és dinamikus plánok váltakozására épülő szerkesztés gyakran ritmustalanná, ütemvesztetté teszi a tömegjeleneteket, és e megoldások együttesével a direktor úgy éri el a megcélzott áldokumentarista hatást, hogy a filmet hosszú pillanatokra a home videók szintjére taszítja. A gyengébb ötletek közül talán a zárlat érzékelhetően katartikusnak szánt párhuzamos montázsa – melyben a harsogva ünneplő násznép és egy csendes, privát liezon képeit váltogatja a rendező – a legzavaróbb: keresettsége sokat elárul Mira Nair gondolkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2213