Magyar film

eszélgetés Marosi Györggyel

Államgyár

Gervai András

Marosi György 1993-ban bankigazgatói székét cserélte fel a Mafilm elnök-vezérigazgatói posztjával. Hét és fél évet, az elmúlt fél évszázad második leghosszabb ciklusát töltötte a gyár élén.

– Elküldték vagy eljött?

– Elküldtek. Hét év alatt többször el akartak küldeni, most kevésbé kapaszkodtam.

– Amikor odakerült, felhalmozott adóssága, fizetésképtelensége miatt a Mafilmet többször fenyegette a felszámolás veszélye. Miért állt elő ez a helyzet?

– Egyrészt a magyar film „összement”, a Magyar Televízió eltűnt mint megrendelő, s a szolgáltatók versenyében a Mafilm nem tudott megélni a piacon, azonkívül egyes elemei önállósodtak. Másrészt és főleg: amikor ’94 elején a Mafilm Kft.-ből Rt.-vé alakult, nem vették figyelembe azt az alapvető tényt, hogy céget csak úgy szabad alapítani, ha megfelelő anyagiak állnak rendelkezésre a fix és változó költségek fedezésére. Nálunk nem jutott pénz a vétellel kapcsolatos ÁFA-terhek, az ingatlanilleték vagy az újfajta adók – például építményadó – kifizetésére sem. A tulajdonosok azon vitatkoztak, kié a cég, s közben egyikük sem fektetett be a cégbe.

– Hogy tudtak így működni?

– Nagyon nehezen. Ingatlanjainkon végrehajtási jog volt, csak a hitelezőinken múlott, hogy melyik nap teszik az ajtóra a lakatot. 1995 végén például három kamionnal marcona férfiak jelentek meg a gyárban, hogy foglaljanak az APEH-nek. A Mafilm vállalat-csoport több száz milliós APEH- és TB-tartozását végül 1996-ban kifizettük, a mínuszról a nullára kapaszkodtunk.

– Hogyan sikerült kikerülni a csődhelyzetből?

– Létrehoztunk egy befektetési kft.-t, amelybe az ÁPV Rt. és a Magyar Mozgókép Alapítvány az eredeti Mafilm részvényeit vitte be, a tőlünk egy ideje ingatlant bérlő MTM és InterCom pedig törzstőkét. A befektetési kft.-nél ideiglenes tőkeemelést hajtottunk végre.

– A Mafilmnek ma nincsenek adósságai?

– A normál forgóeszközhitelen túl a korábbihoz hasonlóak nincsenek. Viszont nem tudtunk beruházni, mert az iszonyatosan tőkeigényes. Beruházásra legutoljára ’80-ban került sor, azóta csak felújítások voltak, azok viszont végül is nem a gyárat gazdagították.

– Miért?

– Az MTM (tv 2) és az InterCom a múlt évben megvette a korábban általa bérelt épületeket, így az I-es és a II-es stúdiót is. A gyár egyes ingatlanjainak eladásába nem szólhattam bele. Ezek a döntések a fejem felett születtek. Én inkább azt az utat választottam volna, hogy pénzt hozok a cégbe, maradjon több tulajdonos a gyárban, most viszont kevesebb tulajdonos van, de kevesebb is a tulajdona.

– Mi a Mafilmé?

– A 2,6–2,8 hektár nagyságú, 27 ezer négyzetméter alapterületű Róna utcai telepen egy műterem – a III-as –, több tucatnyi, különböző állagú kisebb-nagyobb épület, s a 23 hektáros fóti telep, ahol két nagy stúdió található.

– Éves átlagban hány magyar film készült a Mafilmnél?

– Teljes egészében egy sem, de a produkciók rendeltek tőlünk szolgáltatásokat, béreltek eszközöket. A Mafilm ebből, valamint stúdiói, helyiségei bérbeadásából élt, s abból, hogy a gyártási piacra is visszatért. Néhány film elkészítésében – például a Jadviga párnájában – producerként is részt vettünk.

– Ön hogyan képzelte el a gyár jövőjét?

– Azt tekintettem a feladatomnak, hogy a gyárat egy átmeneti időszakban – akár „a széllel szemben” is – amennyire lehet, a privatizációig tartsam meg. De nem teljesen állami tulajdonban. Furcsa helyzetben dolgoztam: az ÁPV Rt. meg akarta mondani, hogy mit csináljunk, pénzt viszont nem adott hozzá.

– Az ÁPV Rt.-nek, illetve elődjének mi volt – ha volt – a stratégiája a Mafilm sorsával kapcsolatban?

– Ez a stratégia – hozzátéve, hogy a Mafilm többnyire nem volt fontos „ügy” – gyakran változott. A vezérigazgatókat sem tudnám felsorolni, nemhogy az ügyintézőket, akik az ÁPV Rt.-nél a Mafilmmel foglalkoztak. Sok függött attól, hogy az illetékes ügyintéző mennyit értett meg a gyár ügyéből, mennyire voltunk fontosak neki. A politika mindig beleszólt a döntésekbe. A privatizációs időszakban a Mafilm nem szerepelt az állami tulajdonban tartandó cégek listáján, pontosabban levették róla. A döntés állandóan nyúlt, nem lehetett tudni, mennyiért, milyen feltételekkel kerül sor a privatizációra – ha egyáltalán sor kerül rá. A kormány 1997. április 9-i ülésén hozott határozatot a Mafilm magánosításáról.

– A magyar állam most mit vásárolt vissza és mennyiért?

– A TMA 33 százalékos tulajdonrészét, amit néhány éve a cég a Kereskedelmi és Hitelbanktól, illetve a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banktól vásárolt meg, most pedig körülbelül a vételár háromszorosáért adta el.

– Mi történt volna, ha szétesik a Mafilm?

– A Mafilm kristályosodási pont. Ha engedjük széthullani, az erőket, eszközöket már soha többé nem lehet koncentrálni. A Mafilm eddig mindig alkalmas maradt arra, hogy köré szerveződjék a szakma, a legnagyobb létesítményeket, a legdrágább eszközöket a filmgyár képes fenntartani.

– Monopolhelyzetben van-e valamilyen szempontból (stúdió, eszközök)?

– Nincs. Magyarországon ma bármilyen film megcsinálható, csak össze kell szedni a piacon a kínálatot. Nagy belső terű helyekben pedig szinte bárhol fel lehet építeni díszleteket. Más kérdés, hogy a belső – a díszletépítés, a berendezés, a világítás költségei miatt – nagyon drága.

– Mi változik azáltal, hogy a Mafilm ismét teljesen állami tulajdonba került? Olcsóbbak lesznek az áraik, több film készülhet majd ott?

– Nem az a megoldás, hogy szolgáltatóként kénytelen legyen olcsóbban adni a szolgáltatásait, hanem hogy a vevő meg tudja fizetni az árait. Úgy hírlik, a Mafilm egyes művészfilmeket olcsóbban készít majd el, s ezzel egy újabb szponzoráció jöhet létre. A filmgyártás dilemmája, hogy nagyon élesen elválik a művészet és az ipar, holott mindkettő háttere ugyanaz. A nemzetközi árakat mindenesetre nehéz lesz megfizettetni egy olyan cégnél, ahol kétféle árlista van. Tudomásul kellene venni, hogy az autarchiának vége, a hazai piac nem elég nagy, szükségünk van a nemzetközi piacra.

– A visszaállamosított filmgyár vonzóbb lehet a külföldi producerek számára?

– A filmgyár állapota, infrastruktúrája a külföldiek döntésének csak egyik, s nem is a legfontosabb eleme. A meghatározó az ország állapota, biztonsága, a szolgáltatások színvonala, az árak, a hatósági eljárások kiszámíthatósága, gyorsasága és az adók.

– Mi a véleménye arról, hogy a Mafilm ismét teljesen állami tulajdonba került?

– A magyar filmszakma megmaradása és a Mafilm fejlődése szempontjából rövid távon hasznos, a nemzetközi versenyképesség szempontjából viszont vitatható a döntés. Azáltal, hogy az egész gyár állami tulajdonba került, egyoldalú függésben akarják tartani, annak anyagi konzekvenciáival együtt. Szerintem azonban nem az eszközöknek, ingatlanoknak kellene állami tulajdonban lenniük, hanem a filmkészítés körülményeit, feltételrendszerét kellene az államnak kedvezően alakítania.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 40-41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3143

Cikk értékelése:

szavazat: 1218 átlag: 5.61