KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Deme Gábor (1934–1984)

Mihályfi Imre

 

Miért ilyen korán? Miért erejének teljében? Miért, hogy csak ilyen rövid életút adatott számára? Hiszen csak most töltötte be 50. életévét. A tragikus dilemmát, hogy mit és mennyit tudott volna még tenni, alkotni, adni, nem tudjuk megválaszolni. Csak azt tudjuk, hogy ő mindig sokat adott. Ez volt az élete, a hivatása. Dramaturg volt, és azok között is a legkiválóbb. Hálátlan missziót teljesített, szerzőknek és rendezőknek bábáskodott alkotásaik létrejötténél. Szívét és lelkét adta hozzá, hogy azután a siker kapujában visszaforduljon és átengedje sokszor a maga részét is, másoknak. Ezt olyan természetesen tette, s mi olyan természetesen tudtuk elfogadni...

Voltak-e saját álmai, vágyai? Lehet, hogy igen. De ő megkötötte a maga külön egyezségét az élettel. Önmaga jelölte ki a helyét.

Nagyon sokat dolgozott, majdnem minden műfajban. A világ- és a magyar irodalom klasszikusainak tolmácsolásában éppúgy otthon volt, mint korunk problémáinak megfogalmazásában. Művek sora került ki a keze alól, féltéssel kísérte azokat a megvalósulás utolsó pillanatáig. Így tette szebbé, értelmesebbé, talán boldogabbá pályánkat.

Küzdött a kór ellen. Mi pedig tehetetlenül néztük és reménykedtünk a csodában. A sors nem volt hozzá irgalmas, kemény próba alá vetette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6365