KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az éj királyai

Fekete Tamás

We Own the Night – amerikai, 2007. Rendezte és írta: James Gray. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Wojciech Kilar. Szereplők: Joaquin Phoenix (Bobby Green), Eva Mendes (Amada Juarez), Mark Wahlberg (Joseph Grusinsky), Robert Duvall (Burt Grusinsky), Alex Veadov (Vadim Nezhinski). Gyártó: 2929 Productions / Industry Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 117 perc.

 

Hollywood mai gengsztermeséit már mások írják; a Kis Cézárok, a Sebhelyesarcúak, a Corleonék és a Carlitók többé nem tartanak számot érdeklődésre. A feltörekvő ír-olasz-dél-amerikai bevándorlók helyét átveszik az oroszok; térnyerésükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az elmúlt hónapban egyszerre két film is a keleti maffiát vette célkeresztbe - igaz, David Croneberg Gyilkos ígérteke más földrészen, aspektusból és hierarchikus szempontból közelít a témához.

1988-at írunk, a helyszín Brooklyn. Bobby (Joaquin Phoenix) egy feltörekvőben levő és Blondie-számokban bővelkedő éjszakai szórakozóhely tulajdonosa, akinek a következő ésszerű lépést egy manhattani diszkó megnyitása jelenti, hogy egy szép napon ő lehessen New York királya. A befektetéshez azonban égető feltétel a szponzorul szolgáló helyi orosz mafia támogatása, akik inkább a narkó terjesztésében látnák a jövőt. Hősünk helyzetét ráadásul jelenősen bonyolítja, hogy testvére (Mark Wahlberg) és apja (Robert Duvall) is a rendőrség kötelékeiben teljesít szolgálatot.

Az orosz felmenőkkel bíró, így részben önéletrajzi filmet író-rendező James Gray eddigi három egymást biztos, hat-hétéves lőtávolban követő filmjét (az Ezüst Oroszlán-díjas Kis Odessa, illetve a hazánkban mostohasorsra jutott A bűn állomásai) ugyanaz a téma járja át: milyen erős a rokoni-baráti kötelékek szilárdsága a bűn szorításában. Bobby kérdése az apakép: kit is kövessen, látszólag makulátlan, ám a maffiavilággal összeköttetésben álló pót-apukáját, Buzsajevet vagy tényleges apját, Albertet. A direktor eddigi lebátortalanabb filmjében a főhőst körülvevő dimenzió nélküli karakterek rajza mellett sajnos a problémát is egyetlen skiccel vázolja fel: egymás után gyorsan rövidre zárja a két zsaru és ezzel Bobby sorsát is, hogy a tékozló fiú aztán egyetlen öngyújtó segítségével megtalája a fényt az éjszaka és lelke sötétjében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9330