KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Nyócker! 3D

Térhatású kerület-felújítás

Orosz Anna Ida

Gauder Áron és Novák Erik szabadszájú Nyócker-animációja immár nemcsak multikulturális, de térhatású is.

A közönség előtt már megmérettetett filmek utólag 3D-ssé renderelt változatát újra piacra dobni mindenekelőtt produceri fogás. A meglévő brandről a mozipénztáraknál újabb bőrt lehet lehúzni egy egész estés animációs film teljes költségvetéséhez képest viszonylag kis anyagi ráfordítással. Mindez már javában zajlik a Disney Birodalomban, ahol Az oroszlánkirály és A szépség és a szörnyeteg után futószalagon porolnák le más mesékről is a meghaladottnak kikiáltott 2D-s látvány porát. Nyugat-Európában is hasonló a trend: a végtelenül finom szövésű filmjeiről ismert francia Michel Ocelot animált árnyjáték-fabulái sorát folytatja Az éjszaka meséi című filmjével – immár 3D-s látvánnyal kiegészítve.

Novák Erik rendező-producer és Gauder Áron animációs filmrendező vállalása tehát nem újkeletű, amikor nyolc évvel ezelőtt készült animált filmjük képszekvenciáit előkotorták a digitális adathordozók mélyrétegeiből. Tették mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az annak idején többszörösen díjazott filmjük újravágott, újrahangszerelt és 3D-be átkonvertált verziójának moziforgalmazása során esetlegesen nyert bevételből a 2005 óta készülő vikingkori történelmi kalandfilmjüket, az Egillt be tudják végre fejezni.

A Nyócker! minden szempontból jól csengő hívószó. A 2000-es évek derekán hatalmasat robbant egészestés animációs film mindenekelőtt a történet izgalmas társadalmi vonatkozásaival és a digitális 3D-t papírkivágásos technikával vegyítő, hibrid látványvilágával nyűgözte le a hazai és a nemzetközi zsürorokat és filmítészeket. A balkáni módon zűrös Józsefvárosba helyezett multikulti Rómeó és Júlia-parafrázis visszatérést jelentett az eleven hétköznapokba a magyar játékfilm, azon belül is a „kistestvér”, az animációs film történetében. A South Park politikailag inkorrekt, provokatív hangnemében készült magyar gettófilm – akárcsak a tizennyolckarikás amerikai kult-sorozat – a dolgokat néven nevező gyerekek szemszögéből adott humoros látleletet ezredforduló utáni világunk társadalmáról.

Amikor a Disney-féle klasszikus mesefilmek a 3D-s trendnek megfelelő látványvilággal újra moziba kerülnek, akkor mindenekelőtt a sztori kortalansága, a karakterek rendületlen népszerűsége és nem a szoftverekkel konvertált térhatás miatt fog a nézőtér ismételten megtelni. De míg Az oroszlánkirály happyendes hamleti állatmeséje tizennyolc évvel később is ugyanúgy érthető a mai gyerekek számára, addig egy olyan társadalomkritikai utalásokkal és aktuálpolitikusokkal megspékelt szatíra esetében, mint a Nyócker!, már kérdéses, hogy működni tud-e a vásznon közel tíz év elteltével is. Persze azért nem fordult akkorát a világ, és benne Magyarország, hogy elfelejtettük volna az ifjabb Busht, Bin Ladent vagy Tony Blairt. Az alkotók mégis fontosnak tartották, hogy nyolc évvel ezelőtt íródott filmjükkel valahogy a mai társadalmi közéletnek is „oda legyen mondva”, még akkor is, ha nem a Nyócker! 2-t, hanem az első verziónak a technikai átiratát készítették el. A filmkészítők praktikus módon a betétdalok vitriolos nyelvezetű szövegén keresztül hangolták át 2004-es korrajzukat a 2012-es állapotokra, és így kerülhetett fel Pityinger László, ismertebb nevén Dopeman, egyik legfrissebb szerzeményével a film soundtrackjére. A tősgyökeres józsefvárosi előadóművész hírhedt Bazmeg! című száma, melyben az összes aktuális pártot és azok vezetőit melegebb éghajlatra küldi, kézenfekvő módon a film csúcspontjául szolgáló jelenete alá került, melyben az egyébként viszályban élő Lakatos- és a Csorba-klán tagjai közös erővel ebrudalják ki kerületükből a nyóckeres kőolajbizniszre ácsingózó miniszterelnöki delegációt.

Az annak idején rendkívül alacsony költségvetéssel készült Nyócker!-re mégsem a közéleti áthallások miatt élmény újra beülni, hanem azért, mert a technikai vérfrissítés szintén jól áll neki. A film merész képi világa nyolc év alatt nem veszített egyediségéből. Gauderék annak idején szükségből csak a film hátteréül szolgáló pesti díszletet modellezték le 3D-ben, a szereplőket meghagyták kétdimenziósnak és az egyik legprimitívebb animációs eljárással, a figurákat bájos esetlenséggel felruházó papírkivágásos technikával mozgatták meg. A Nyócker! virtuális térmélységgel kiegészült, tökéletlen mise-en-scène-je ma talán még inkább unikális jelenségnek hat az egyre plasztikusabb leképzést megvalósítani képes digitális 3D filmek univerzumában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11049