KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Feledés

Első fecskék

Huber Zoltán

Joseph Kosinski a Földön maradt utolsó férfi kacskaringós megváltástörténetében a Tron recepjét hasznosítja újra.

A csökkenő nézettségi adatok törvényszerűen a nagyobb költségvetés és a grandiózusabb látványosságok felé terelik a hollywoodi producereket, ezért a képregény- és fantasy-filmek reneszánsza után a blockbuster-hullám következő slágere a sci-fi lehet. A műfaj ideális esetben ugyanis a belbecs és a külcsín tökéletes kombinációját kínálja: a hatásos látomások lehetőséget teremtenek a legújabb trükkök, a legfrissebb technikai újítások kiaknázására, és a megálmodott pénzügyi tervek teljesítésére. Az innovatív reklámfilmjeivel, illetve a legendás Tron újrafazonírozásával hírnevet szerzett Joseph Kosinski aktuális munkája már az újabb trend egyik első hírnöke. Bár a Feledés utópisztikus meséje tagadhatatlanul megpendít bizonyos környezetvédelmi és technológiai dilemmákat, a hangsúly egyértelműen a tudományos-fantasztikus szóösszetétel második tagjára kerül.

Az eredetileg építészként dolgozó Kosinski nem bízott semmit a véletlenre, inkább a pénztáraknál kiugróan sikeres, 2010-es Tron receptúráját hasznosította újra. A Földön maradt utolsó férfi, a kíváncsi droid-karbantartó kacskaringós megváltástörténete, az általa felfedezett titkok fokozatos kibontása nem az ábrázolt utópia újszerűségére vagy a sztori meglepő fordulataira, hanem a néző audiovizuális kényeztetésére épít. Kosinski az előző rendezésével ellentétben a 3D helyett ezúttal a szuperfelbontású felvevők részletgazdagságát választotta, így a lehengerlő poszt-apokaliptikus tájképek, a markáns formavilágú tech-víziók élményét szerencsére egy pillanatra sem töri meg a műanyag szemüvegek mesterséges illúziója.

A Feledés fő attrakcióját a rejtélyes háború pusztította, emberek nélkül maradt bolygó, az orbitális pályán keringő űrállomás, a felhők fölé épített bázis jelentik. A csodálatos látványvilághoz a rendező most is biztos kézzel választotta megfelelő zenei kíséretet. A galaktikus elektro-rockban utazó francia M83 kimondottan a film számára készült kompozíciói egyaránt működnek az üvegből, vízből és krómból kevert, steril futurista víziók, illetve a földszagú, rozsdás jelenetek alatt. Ez utóbbiak elsősorban a mostanság divatossá váló dokumentum-sorozatokból merítve az ember nélküli Föld pompás látomásaival, a lassú enyészet esztétikájával bűvölik a közönséget, miközben a legendás sci-fi elődök előtt is tisztelegnek.

Kosinski saját bevallása szerint a hetvenes évek apokaliptikus klasszikusait kívánja megidézni, ám a Feledés forgatókönyve tulajdonképp a zsánertörténet utolsó fél évszázadából merít. A mű kölcsönveszi a La jetée (és a belőle készült 12 majom) emlékmotívumait, a 2001: Űrodüsszeia híres szuperszámítógépét, a Függetlenség napja és a Mátrix néhány jellegzetes megoldását, a legközvetlenebb módon mégis Az Omega ember és A majmok bolygója alapképleteit gondolja tovább. Az ismert alkotórészekből, korábban bevált panelekből gyúrt forgatókönyv komolyabb meglepetést és újdonságot ugyan nem tartogat a műfaj ismerői számára, ám a történet a főbb információk késleltetésével teljesíti legfontosabb feladatát, azaz sikerrel fűzi össze az akció- és látványelemeket.

Komolyabb döccenők csak akkor várnak ránk, amikor Kosinski a szerelmi szál illetve az előzmények felderítése érdekében elhagyja a markáns jövőképet, és az eseményeket a hétköznapi világunkba helyezi. A megtörő lendületet, a kiábrándító kitérőket gyakran csak az ügyesen kiválasztott színészgárda ellensúlyozza. A másodvirágzását élő Tom Cruise megbízhatóan hozza az imázsának megfelelő főhőst, Morgan Freeman és Melissa Leo minimális eszköztárral is képesek életet lehelni apró szerepeikbe, míg az angol Andrea Riseborough a következő évek egyik nagy felfedezettje lehet.

Kosinski láthatóan tehát pontosan érti a módját, hogyan kell a közönséget a mozitermekbe csábítani. Hiába az egyenetlenségek és a dramaturgiai következetlenségek, ha a százmilliós költségvetés minden centje a vászonra kerül, a film pedig a megfelelő alkotótársak közreműködésével készül – sőt, a Föld természeti erőforrásait kiaknázó óriásgépek, a csapatépítő tréningekről ismerős szlogenek megpendítése szimpatikus környezetvédelmi és multi-ellenes áthallásokkal gazdagítja a művet. Bár a Feledés korántsem hibátlan és elsöprő erejű produkció, ha legalább ilyen műgonddal készülnek majd a kasszarobbantásra szánt sci-fik, akkor komolyabb panaszra nem nagyon lehet okunk.

 

Feledés (Oblivion) – amerikai, 2013. Rendezte és írta: Joseph Kosinski. Kép: Claudio Miranda. Zene: Anthony Gonzales, M83. Szereplők: Tom Cruise (Jack), Andrea Riseborough (Victoria), Olga Kurylenko (Julia), Morgan Freeman (Beech), Nikolaj Coster-Waldau (Stykes). Gyártó: Chernin Entertainment / Ironhead Studios / Radical Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11434