KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ház a ködben

Mátyás Péter

 

Az ismerős dallam úgy hangzott, hogy Amerika szabad ország, amely tárt karokkal várja a bevándorlókat, ahol szorgalommal és kitartással bárki megvalósíthatja álmait. Egzisztenciát teremthet, családot alapíthat, karriert építhet: a határ a csillagos ég. Szeptember tizenegyedike ténylegesen és szimbolikusan is porrá zúzta ezt az illúziót. Ma Amerika fél és rossz szemmel nézi az idegeneket.

A Ház a ködben fiatal hősnője, Kathy egyedül él szülei házában. Bezárkózik magányába, a levelek olvasatlanul sorakoznak lakásában, ezért megdöbben, amikor a bankja fizetési hátraléka miatt lefoglalja házát és kilakoltatja őt. Az utcára kerül, otthontalanul és pénztelenül. Egy ügyvédnő segítségével fellebbez a hibás végzés ellen, a bank azonban gyorsan cselekszik és elárverezi házát az értéke töredékéért. Behrani, az új tulajdonos az iráni hadsereg egykori ezredese, aki évek óta keményen dolgozik az Államokban, most végre megvalósíthatja álmát. Az olcsón vásárolt ingatlant jó pénzért továbbadva biztos jövőt teremthet családja számára. Ez az egyetlen esélye a megkapaszkodásra, különben élete végéig gürcölhet egy építkezésen. A régi és az új tulajdonos találkozása, az amerikai és az idegen kultúra összeütközése elkerülhetetlen.

Az ukrán származású, első filmes Vadim Perelman nagy empátiával ábrázolja a két tehetetlenül sodródó, a körülményeknek kiszolgáltatott ember küzdelmét a vélt vagy valódi igazságukért. Sajnos az összecsapás nem egyenlő erők harcát hozza. A Jennifer Connelly játszotta lány alakja ugyanis kissé sematikus. Visszaeső alkoholista, házassága tönkrement és férje elhagyta. Ezzel szemben a korábban szebb napokat látott ezredes figurája összetettebb, neki feleségéről, lányáról és fia taníttatásáról kell gondoskodnia. Drámája nagyobb formátumú, amit Ben Kingsley kiváló alakítása még inkább felerősít. A nagyszerű színészi teljesítmények mögött a film stílusa konvencionális, a szimbólumok könnyen érthetőek, mint azt a házba beköltöző család és a villanyoszlopra szálló gólya párhuzamos képei is jelzik. A befejezés viszont nyugtalanító, hiszen azt a kérdést feszegeti, hogy milyen esélye van ma egy külföldinek a beilleszkedésre a bizalmatlanság és gyanakvás légkörében. A rendező érdeme, hogy a félelem érzése nemcsak a szereplők tekintetét hatja át.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1892