KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az eastwicki boszorkányok

Schubert Gusztáv

 

Boszorkányok pedig nincsenek. Eastwickben legalábbis. Nagy kár, mert egy ilyen unalmas, szabályszerű, bigottan erkölcsös New England-i kisvárosban boszorkánynak lenni, annyi, mint nőnek lenni. Ideje hát, hogy a Sátán beköltözzön e puritán gyülekezetbe és – akiben még lehet – fölébressze az asszonyállatot. Az életfogytiglani magányra, özvegységre, vénkisasszonyságra kárhoztatott asszonykák fohászai meghallgatásra találnak, elviszi őket az ördög. Ahogy illik: dúsgazdagon és hatalmasan, de kénköves büdösen, ordenárén és gonoszul eszelősen (Jack Nicholson Ragyogásból ismert szétmálló porhüvelyében) érkezik. De mert érzéki csábító (akár Mozart és Kierkegaard Don Giovannija) mindez nem jelent számára hátrányt. Nem erényekkel, ígéretekkel csábít, hanem a megkívánás elemi erejével: mindhárom hervadozó kiszemeltben meglátja azt a izgalmas, boszorkányos asszonyt, akivé Eastwickhben sohasem lehetnek, és ez a „bók” ellenállhatatlan. A sikeres ördögi praktika nyomán a Lennox-udvarházban kezdetét veszi a véget érni nem akaró boszorkányszombat. Hanem idővel kiderül: az ördög is csak férfi. Hiába fölényeskedik, titkon anyámasszony katonája. Mikor egy végzetes csíny miatt három ágyasa-pótmamája faképnél hagyja, elárulja gyöngeségét. De jaj annak a kényúrnak, aki sebezhetőnek mutatkozik. Jaj annak az ördögnek, aki eladja lelkét az embernek, aki feledve örök elégedetlenségét megállapodna „ifjú karok kikötőjében”. Ha nem nyomja agyon az anyás jóság (legutóbb a Cukorbébiben láthattunk ilyet), elemészti a boszorkányság. Itt ez történik; az ördög vonzerejét vesztve szétpattan, akár a szappanbuborék. A film a feminista mennyország képével zárul: Sukie, Alex és Jane körül három rózsás profikájú apróság totyog. A sátán megtette a kötelességét... így élnek, ismét férfi nélkül, de immár boldogan. A rendező, a feltétlen nőimádattól áthatott Updike-regényhez a brutálisan férfias Mad Max-sorozatból érkező George Miller, aligha gondolja így. Az író hőseivel új, igazabb történetet játszat el. Itt nem a Férfi lepleződik le. Ebben az üdítően komolytalan démonológiában a „nemek harcának” eszméje válik nevetségessé. Persze, hogy ördög a férfi, de hát a nő meg boszorkány. Éppen egymáshoz illenek. Csak el ne veszítse valamelyik a varázserejét, mert akkor tényleg elszabadul a pokol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5381