KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása

Lemenni a térképről

Vajda Judit

Egy koravén főhős segíthet abban, hogy az olvasó ifjú maradhasson.

Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvét olvasva ismét mindannyian gyerekké válhattunk, hiszen a regény többek közt a mozi hőskoráról szól, a film varázsa pedig mindenkit gyerekké változtat. Reif Larsen T. S. Spivet különös utazásának főhőse szintén egy koravén, 12 éves kisfiú, aki a gyerekkor nosztalgiáját ébreszti fel bennünk, ám ő inkább az olvasóban rejtőző kiscserkész énre hat.

További hasonlóság a két, első blikkre gyerekkönyvnek tűnő mű között a befogadás mikéntje, hiszen mindkét kötet bonyolultabb annál, mint hogy egyszerűen, a sorokat balról jobbra, fentről lefelé olvasva lehessen haladni benne. A Cabret-könyv mozgóképet imitáló, csodásan kidolgozott, illusztráció helyett sokkal inkább a szöveggel egyenrangú elemként működő fekete-fehér grafikáival tett az olvasói interaktivitásért – ugyanezt Larsen azzal éri el, hogy (az egyéb képek mellett) a margót arra használja, hogy a főhős ábráinak, rajzocskáinak, térképeinek és a főcsapást kísérő magyarázatainak, kommentárjainak adjon helyet. Szaggatott vonalak és nyilak jelzik, hogy a betoldást mikor kell sorra kerítenünk, de mindez természetesen kezelhető teljesen szabadon is. Kivéve, ha esetleg ki akarnánk hagyni egy széljegyzetet, mert a szerző van, hogy cselesen ide helyez el egy-egy rendkívül fontos információt.

A leleményes Hugo Cabret mellett a T. S. Spivet különös utazása szoros rokonságot mutat az Amélie csodálatos élete című filmmel is (nem is csoda, hogy az Amélie rendezője, Jean-Pierre Jeunet rendezte a filmadaptációt). Amélie-hez hasonlóan T. S. Spivet is kívülálló, megfigyelő figura, szimpatikus hóbortokkal, bogarakkal („Egyszerűen a vérünkben van, hogy valaki mást tanulmányozzunk, miközben elhanyagoljuk önmagunkat?” – fogalmaz T. S.). A térképrajzoló kisfiú, aki nagy útra indul, mikor megnyer egy díjat a Smithsonian Intézetnél, a fiatal lányhoz hasonlóan kapcsolatba kerül másokkal, bekerül mások világába, és itt is kibontakozik egy másik történet, amit a főhős sztorijának köszönhetően, abba elrejtve ismerhetünk meg. Amélie különcségének fő okaként a film azt jelölte meg, hogy állítólagos szívproblémája miatt elkülönítve nőtt föl. T. S.-nél is van egy ilyen, origót jelentő őstrauma (a könyv elég korai szakaszán kiderül, hogy meghalt az öccse: az „amíg élt” szavakat különösen megrázó annak tudatában olvasni, hogy egy 12 éves fiú fiatalabb testvéréről van szó), itt viszont sokkal kevésbé eldönthető, oka-e mindez a kisfiú kényszerességének és ebből fakadó tehetsége kibontakozásának, vagy egyszerűen csak felerősíti. Mindenesetre ebből a szomorú életrajzi adatból következik, hogy az egyes szám, első személyben megírt könyvet áthatja a nosztalgia (hiszen T. S. nagyon szerette az öccsét, emiatt sokszor emlékszik vissza rá), amitől még közelebb kerül az olvasóhoz, aki a gyerekkori történeteket olvasva amúgy is nosztalgikus hangulatban közelít a leírtakhoz.

Kézenfekvő lenne a gondolat, hogy egész Amerikát átszelő, Montanából Washingtonba tartó utazása végére a főhős egyfajta fejlődésen megy át, így a T. S. Spivet különös utazása értelemszerűen a gyerekfigura felnőtté válásáról mesélő fejlődésregényekhez sorolódna. T. S. azonban már az elején felnőtt, egy koravén kis zseni, így útja épp fordított: nem felnőtté, hanem gyerekké válik, visszatalál öccse halála és felnőttes hobbija miatt túl korán elvesztett-elhagyott gyerekkorába. Ezzel a gesztussal pedig a szerző még inkább azt üzeni nekünk, hogy maradjunk gyerekek, amíg csak tehetjük. Erre nézvést pedig még receptet is kapunk a könyvből – ha útmutatása nem is túl pontos. A pikareszk regény egyik felnőtt mellékalakja mondja ki (nem is sejtve, mennyire rászorul T. S. erre a tanácsra): „A világ magasról szarik rád, de ha belekapaszkodsz abba a vacak kis tizenhat évbe, amíg csak élsz, akkor szépen elboldogulsz.” Mivel a tanácsot adó férfi korban sokkal közelebb áll a felnőtt olvasóhoz, illetve mert alaposan rálicitál T. S. valódi életkorára, felmerül a gyanú, hogy a szerző ezzel inkább nekünk akar üzenni, tizenhat esztendőben határozva meg a boldog évek felső határát. Mivel ez már jócskán túl van a gyerekkoron, levonhatjuk a következtetést: ha gyerekek nem is, de fiatalok örökké maradhatunk.

 

Sanoma Budapest Kiadói Rt., 2013


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11929