KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az én házam, az én váram

Vidovszky György

 

Kerrigan és családja boldogan – sőt, talán egy kicsit túl boldogan – él Melbourne peremén fekvő, kis házukban. A családi idillt csöppet sem zavarja a mellettük lévő repülőtér zaja, s az egyformán ismétlődő hétköznapok csendje. A lényeg az, hogy együtt vannak – kivéve az egyik, börtönben ülő fiút –, és az apának minden estére van egy újabb sztorija, amit családja áhítattal hallgat végig. Szeretetreméltóan bumfordi figurák, a szó legtisztább értelmében triviálisak. Mégis életük talán legnyugodtabb évtizedeit megtörni látszik az embertelenül terjeszkedő „multi”, ami éppen a mellettük fekvő repülőteret birtokolja. A „telekszomszéd” ugyanis felvásárolná Kerriganék házát, hogy újabb aszfalt-négyzetkilométereket simítson a helyére. Csak azzal nem számolnak, hogy ennek a családnak mindennél többet ér saját otthonuk. És ezzel megkezdődik a fafejű egér és a magabiztos dinoszaurusz viadala.

A történet és a téma egyszerűsége vetekszik az áldokumentarista magazinműsorok tudósításainak didaktikusságával. Kerrigan álláspontjának erkölcsi kikezdhetetlensége és a nagyvállalat „embertelen” önzése mindkét oldalon mindent alulmúló naivitással párosul. Bosszantó diadalt arat a kompromisszum nélküli elvszerűség ezen a vitán. S talán ez a legizgalmasabb a filmben: finoman adagolt iróniával lényegíti át a rendező az egyértelműnek látszó értékeket. A történet olyan egyszerűen és kiszámíthatóan alakul, hogy van idő a mese mögé látni. Ez a film fricskát ad minden szereplője orrára, éppen ezért a végső győzelem egyáltalán nem katartikus, inkább karikaturikus. A film nem a kisember példa értékű kitartását mutatja be, s nem is a gonosz pénzemberek bukásán mosolyog, hanem azon, hogy bárki és bármi megtámadható és megvédelmezhető szándéktól, felkészültségtől, értékektől függetlenül. A feloldás csak giccsekbe ágyazott családi portré; a repülőtér közepén maradt csöppnyi sziget felülről nézve nem megható szimbólum, hanem – ha tetszik – hétköznapi butaságunk örömteli tájképe: a mi kutyaólunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3006