KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A család szégyenei

Tamás Amaryllis

 

Húsz évvel a Kennedy-gyilkosság után, 1983-ban, a Hálaadás Napján egy tizenéves gyereklány (Jackie) emlékei eképpen hangzanak fel a film nyitóképsora alatt: „Sosem felejtem el azt a napot. Martyval 14 évesek lettünk. Egy 'március idusa' bulira mentünk. Én Jackie Onassisnak öltöztem. Rózsaszín kosztümben és kalapban voltam, amit egy kicsit összevéreztem, ketchuppal persze, és még egy kis makarónit is raktam rá, mintha agytekervények lennének...”

Bizarr, tekintélyromboló, többrétegű film. Egyszerre történelmi „kalandregény” – a szövegek a legjobb Albee-, Miller-, Kerouac-, Updike-, Roth-hagyományt folytatják – és politikai pikareszk. Mark Waters tragikomédiája kilóg a megszokott keretek közül. A képtelenségek filmje, kíméletlen empátiával, igényesen szól az amerikai sors és történelem, a magánéletre rázuhanó politika feldolgozhatatlan traumájáról, a civilizáció csődjéről, ahol a kétezredik év küszöbén Godotra már nem vár senki.

Ez a gerilla stílusban tálalt, üdítően anarchista film érzéki, keserű áldozati ostyaként kínálja magát. Szellemes, gúnyoros paródiáját adja a történelem obszcenitásának, leszámol a fényesre glancolt „elveszett nemzedék”-imázzsal éppúgy, mint Jackie Kennedy mítikus figurájával. A Kennedy-klánnal kapcsolatos „amerikai álom” infantilis káprázatát úgy rombolja szét egy filmidőnyi hossz alatt, ahogy a legprofibb pszichológiai rehabilitációs program sem lenne képes. Mark Waters végig feszültségben és izgalomban tartja nézőjét, azt, aki vállalkozik a „filmes halálugrásra”, a bungee jumping-ra. Ez a legendás, mára divatba jött „sport” valamikor férfiavatási rítus volt: nagy magasságból kiugrani, bokára hurkolt ruganyos kötéllel, hogy egy időre az ugró megtapasztalhassa a súlytalanság szédületét... Hogy semmi sem játék. Hogy minden az. Hogy „ártatlanság kora” – nincsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3750