Láttuk még

Kéjutazás Las Palmasba

Greskovits Béla

„Az sem fenékig tejfel, ha az ember fogyasztói társadalom polgára” – bizonygatja filmjében Lasse Åberg.

Sajnos, kevés újdonsággal szolgál mindazoknak, akik már túljutottak e felismerésen.

Vígjátékának szereplői turisták. Sokfogásos társasutazást fogyasztanak a Kanári-szigeteken. Előételként mindenki mást fogyaszt: egyesek édeskés prospektus-romantikát, mások pszichokúrát a repülési pánik ellen. A hölgyek is fogyókúráznak, hogy beleférjenek fürdőruháikba. A fő fogások közösek. Déltengeri napsütés napolajjal, egyenorrvédővel az uszoda-parti pázsiton. Csoportos rutinlátogatás a turisták számára konzervált falvacskába. Teve-túra, két autópálya között. Tömeges alkony-idill a szálloda erkélyein a bédekker javasolta testhelyzetben. Közben mintha valamiféle krimi is bonyolódna: elvész, vándorol, majd jó kezekbe kerül ötvenezer adómentesen kicsempészett svéd korona. Desszertként a nő- és hímnemű útitársak egymást fogyasztják, jobban mondva – svéd filmekben szokatlan szemérmetességgel – inkább csak csipegetik.

„Ni, ezek valahogy mind egyformák…” heherészik rajtuk bátortalanul a rendező. Helyettünk teszi. Mert igazi nevetnivalót bizony aligha kíván ez a sótlan turista-show. Hacsak nem érjük be olyasfajta idétlenségekkel, mint amilyen teszem azt a repülőtéri vizsgálóberendezést megsípoltató lúdtalpbetét, a fényes kőpadlóra eresztett tócsában didergő kiskutya, vagy a bágyadtan spanyolkodó spanyol.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 47. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7082

Cikk értékelése:

szavazat: 1206 átlag: 5.43