KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Koszorúslányok

Alföldi Nóra

Bridesmaids – amerikai, 2011. Rendezte: Paul Feig. Írta: Annie Mumolo és Kristen Wiig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kristen Wiig (Annie), Maya Rudolph (Lillian), Rose Byrne (Helen), Chris O’Dowd (Rhodes), Jill Clayburgh (Annie édesanyja).Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

Judd Apatow vígjátékguru mindez idáig makulátlan filmográfiával dicsekedhetett; íróként, producerként, rendezőként kevés bukta és még kevesebb szakmai szégyenfolt szegélyezte karrierjét – ám a diadalmenet 2011-re megtörni látszik. Ennek az égésnek azonban nagyobb a füstje mint a lángja, a Koszorúslányok ugyanis remélhetően inkább egy kísérleti baki, sem mint egy tendencia kifulladását jelző mutáns szörnyszülött.

A Koszorúslányok-akció több ponton is kockázatosnak bizonyult és minden rizikófaktornál egyértelműen megbukott. Az anyagot, az Apatow-udvartartásban újoncnak számító, pár B-filmet maga mögött tudó, az amerikai Office, Arrested Developement, Sabrina, a tiniboszorkány sorozatok bérencrendezőjeként tevékenykedő Paul Feig dirigálta, aki gyakorta ereszti szélnek a legdurvább vicceket, hogy azok csendes kínjukban értelmetlenül görgedezzenek a vásznon. Így esett meg az, hogy a szingli-koszorúslány pokoljárását valahol a 40. perc közelében egy majdnem tízperces, esküvői ruhaszalonban előadott hasmenéses-hányós geg-koreográfia díszíti, húsz perccel később pedig az alkotók egy eljegyzési buli rituális szétverésével alázzák porig a főhősnőt. Apatow a vígjáték Bergmanjaként, a sajgó lelkek komédiáját prezentálta mindezidáig, ám tény, hogy elsősorban férfi karakterekkel csábította a nézőt azonosulásra; a Koszorúslányok különlegessége az, hogy az eddigi bevált fogásokat nőre alkalmazza. Rendezője azonban elveti a sulykot, a gore-gegek – melyek egyébként igen nemes trendet képeznek a kacagtatás szép hagyományaiban – úgy lógnak csálén az esküvői filmbe csomagolt szinglidrámában az elmagányosodásról, mint menyasszonyi ruhán a síkabát. Ráadásul a mű hemzseg az érzékeny pillanatoktól, romantikus elemektől, elvarratlan szálakat hagy függőben és kérdéses tanulságokkal járó vég zárja – filigrán, törékeny, gyengéd darabnak indult, otromba, lánctalpas monstrum lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10679