KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Almanya, a török paradicsom

Kolozsi László

Almanya – Wilkommen in Deutschland – német, 2011. Rendezte és írta. Yasemin Sandereli. Kép: Moritz Kaethner. Zene: Gerd Baumann. Szereplők: Rafael Koussouris (Cenk), Vedat Erincin (Hüseyin), Lilay Huser (Fatma), Aylin Tezel (Canan), Gyártó: Roxy Film / Infa Film / Concorde Filmverleih. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 97 perc.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az Almanya (törökül így mondják Németországot) című filmet a német kormány rendelte, és megrendeléskor az a cél vezérelte, hogy az identitásukat vesztett másodgenerációs törököknek készítessen egy olyan alkotást, mely kisebbrendűségi komplexusukat igyekszik csillapítani. És az sem kizárt, hogy a Németországban élő törököket kívánta a bennszülöttekkel megkedveltetni meséjével, amelyben az 1964-ben az új hazájának Németországot választó nagyapa egy kis házat vesz Anatóliában, majd odacsábítja az őszi szünetre az egész családot.. A propaganda gyanúját mindenesetre nehéz lemosni egy olyan filmről, melynek már első szekvenciájában a narrátor hölgy arról értekezik: a vendégmunkásokat direkt és kifejezetten a nyugat-németek toborozták, mivel égető szüksége volt rájuk ennek a dinamikusan fejlődő gazdaságnak. És a szegregált iskolában a kis török fiú szomorúsága oly megejtő – mikor az ősei földjéről kérdezőnek nem tud méltó választ adni – hogy nincs német szív, ami ne lágyulna el arckifejezését látván.

Az olyan családi road movie-kat, mint a Család kicsi kincse, és érzelmes drámákat, mint a Mindenki jól van, egyesítő, szívmelengető német darabból az is kiderül, mit és kiért volt nehéz megszoknia a török emigránsoknak: a tacskót óriáspatkánynak lehetett nézni, a takarítónőt a neglizsében a vallási parancsolatok ellen vétő kísértőnek, a feszületet félelmetesnek. A megszokott dramaturgiai rugókra járó mű – a hosszú út mindenkit megbékít, kit a sorsával, kit új hazájával, kit a testvérével, és van egy ártatlan áldozat is – kevés szóval összefoglalva: aranyos és kedves. Senkit nem sért. És az előírt kettős célt is beteljesíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10903